A Grotta di Fra’ Felice barlang, ami Friedrich Alfred Krupp botrányáról híresült el, a Giardini di Augusto kilátóterasz alatt található. A Via Kruppon leereszkedve a hatodik kanyarnál találjuk, egy kovácsoltvas kapu őrzi. Innen a kaputól már csak le kell ereszkedni a szikla mögött lévő barlanghoz.
Nevét a Certosa di San Giacomo kolostor egyik papjáról kapta, aki keresztségben a Fra’ Felice nevet kapta (eredetileg egy portugál nemes volt és Consalvo Baretónak hívták). 1548-ban, mikor már öreg volt és beteg, lemondott a papságról és Nápolyba akart menni a Gyógyíthatatlan Betegek Kórházába (Ospedale degli Incurabili). Végül majdnem 20 évig élt remeteként ebben a barlangban, amit róla neveztek el.
Miután a szerzetes meghalt, a barlang elhagyatott lett. 1900-ban fedezte fel Albert G. White festőművész, és megmutatta Fritz Kruppnak. Az iparmágnás így nem csak a Via Krupp sétányt építtette meg Emilio Mayer építésszel, hanem a barlangot is helyrehozatta. Fehér pompei oszlopokat és pergolát készíttetett a barlang előtti kis teraszra. Amint a bejárat feletti felirat is hirdette: “Parva domus, magna quies” (“kis ház, nagy nyugalom”), a béke és a nyugalom szigete lett.
A barlangot, ami tulajdonképpen egy nagy nyitott fülkéből áll, amiből nyílik egy 2 méteres kisebb üreg és a másik oldalon egy gömb alakú kis barlang, gótikus stílusú asztallal és székekkel rendezték be. A falakon Krupp barátjának, Edwin Ceriónak festett pergamen-imitációi voltak és egy kép Fra’ Felicéről, amit egy ciszternában találtak meg, és amit Albert G. White restaurált. Körülötte a szerzetes tárgyait helyezték el: egy hatalmas seprűt és egy esernyőt, amivel elüldözte a barbár támadókat, egy látcsövet, amivel kémlelte a tengert, a harangot, amit vész esetén megkongatott és egy ágyat, amit az ő képével díszítettek.
Friedrich Alfred Krupp nem magának akarta a barlangot, hanem barátainak, a művészeknek csináltatta, hogy megszállhassanak ott, ihletet merítsenek vagy relaxáljanak. De találkozási pont is volt, gyakran tartottak itt összejöveteleket, piknikeket, fürjvadászatot.
Sokan azonban nem hitték el, hogy a kapuval zárt barlangban Krupp olyan illusztris barátaival találkozott, mint Anton Dohrn tengerbiológus, Ignazio Cerio és Lo Bianco természettudósok, a híres Schweninger doktor és doktor Cuomo, Edwin Cerio és Weisener mérnökök, Lovatti és White festők és olyan amatőr művészek is, mint Adolfo Schiano borbély, aki énekelni tudott és a halász Antonio Arcucci. A találkozások mögött sötét dolgokat sejtettek, ezért megvádolták Kruppot, hogy “titkos” aranykulcsokat ad ezeknek az embereknek, hogy pompás orgiákat tartsanak a barlangban és az alatta lévő Grotta dell’Arsenaleban.
“Exkluzív Sodoma”, “A házigazda kifinomult gyengédsége” és hasonló címmel terjesztett cikkek alapján a politika végül kiutasította Kruppot az országból. Hogy mi volt az igazság, nem lehet tudni… mindenesetre Krupp rövid időn belül öngyilkos lett (1902).
1959-ben Pietro Bottoni építész és felesége, Guidi elhatározták, hogy megmentik az elhagyott barlangot és megőrzik “a költők csodálatára” – ahogy az itt álló tábla is mutatja. Vezetett túra során tekinthető meg, mert a Via Krupp jelenleg le van zárva.
Dél-Olasz Dolce Vita 