Reggeli a bárban

Egy igazi nápolyi rítus: reggelizni a bárban.

Egy hely van a városban, ami korán reggel is nyitva van: a bár. Mindig hangos, zajos, tömegek állnak a pultnál és a kávégépek hangja keveredik a friss sütemények illatával.

“Un caffè e un cornetto!” kiáltja oda valaki a pultosnak. Már veszi is az előmelegített csészét, fő az illatos kávé, és egy pohár víz kíséretében érkezik a croissant, amit Nápolyban cornettónak mondanak. Közben heves beszélgetések alakulnak ki a tegnapi meccsről vagy a friss hírekről, kimaradhatatlanok a gesztikulációk. Ez is a rítus része.

Aztán mikor megérkezik a caffè – szigorúan az icipici adag nápolyi espresso – , egy korty víz a szájba, öblögetés céljából, aztán egy húzásra kávéhörpintés! Egy perc néma csend, míg az aroma átjárja a szájat, ezt lehet csukott szemmel is kivárni, aztán egy cuppantással jelezni, hogy ismét isteni volt a várva várt íz. Aztán egy mosoly és egy Ciao! kíséretében elhagyni a bárt és beleharapni a krémes cornettóba. Ez az a mosoly, amivel indulhat a nap Nápolyban.

A nápolyi hűséges nép, megvan a saját bárja, amihez ragaszkodik, akárcsak a fodrászához. Így ha bemegy, már tudják, mit kér! Espresso, macchiato, cappuccino….

Híres és történelmi kávézók Nápolyban:

Gambrinus – senki ne menjen el a városból egy Gambrinus kávé nélkül. A város egyik legrégebbi irodalmi kávézójába belépni is élmény a sok szobor, a különleges csészék és a csokornyakkendős barista urak miatt is. A hangulat még mindig az 1900-as éveket idézi.

Il Vero Bar del Professore – kávéspecialitásairól híres, itt kapható a legfinomabb caffè alla nocciola a városban.

Scaturchio Opera Cafè – a Scaturchionak van egy cukrászdája a Piazza San Domenico Maggiorén is, de reggelizni itt a Teatro San Carlóban sokkal sikkesebb.