/ISCHIA PONTE/
- Nyitvatartás: 9.00-től napnyugtáig
- Belépő: 12€
Ischia jelképe, a külön kis szigeten álló festői kastély, melyet bekötőút köt össze a nagy szigettel.
I.e. 474-ben a szirakúzai Gerone jött ide, hogy segítsen erődöt emelni az itt élő cumea-i görögöknek, a tirrének ellen vívott háborúk idején. I.e. 315-ben a rómaiak az erőd lábánál megalapítják az antik Aenaria városát, ahol előzőleg Pithekoussai városa állott, és a mai dómtól a Cartaromana strandig tartott. I.sz. 150-ben kitört a Montagnone és megsemmisítette Aenaria városát, a talaj leereszkedett és elszigetelte az erődöt a sziget többi részétől. Innentől “Insula Minornak” vagyis “kisebb szigetnek” nevezték.
Sem a barbár vizigót és longobárd támadások, sem a szaracén kalóz fosztogatások során nem sikerült soha bevenni a várat, ami a szigetlakók menedékéül szolgált. 1194-ben Enrico di Svevia király megszünteti az erőd katonai jellegét és nemesi családok rezidenciája lesz. Az Anjouk idejében kikötőt építenek ide, mely fénykorát 1299-ben éri el. Megépítik az első hidat is, ami összeköti a nagy szigetet a kis szigettel.
1301-ben a vulkán ismét kitör és a szigetlakók a kis szigeten keresnek menedéket, amit igazi várossá alakítanak, felépítik a Cattedrale dell’Assunta templomot is. A nemesi családok palotákat építenek ide. 1423-ban Alfonso I d’Aragona megostromolja és elfoglalja az erődöt, melyet megerősít és kibővít, igazi nyári királyi rezidenciává alakítva azt. A D’Avalos család neve is a kastélyhoz fűződik, akik jó 200 évig vezették itt az udvartartást a király megbízásából. Ferrante d’Avalos márki itt vette el feleségül Vittoria Colonna írónőt (1509-ben), aki közel 35 évig élt a kastélyban, jelentős irodalmi kört alakítva ki maga körül, amibe Bernardo Tasso és Michelangelo is beletartozott, aki bele is szeretett a költőnőbe. A szerelem legendás volt, de mindig csak plátói maradt. Mátyás királyunk halála után felesége, a szépséges nápolyi Beatrice d’Aragona is itt talál menedéket, elhagyva Magyarországot.
A vár később szörnyű pestis miatt néptelenedik el (1655), majd a Bourbon-időszak alatt a politikai foglyokat tartják itt bebörtönözve. Sajnos az állapota közben teljesen lerongálódik. 1912-ben a Mattera család megvásárolja az államtól, és saját vagyonából helyrehozatja, ápolgatja és szépítgeti. A kastélyból és a klarisszák egykori kolostorából egy hotelt alakítanak ki, amit “Il Monasterónak” neveznek el.
Lifttel tudunk ide feljutni, vagy a sportosabbak gyalog, a sziklába vájt alagúton keresztül. A felvonó a kis hotel teraszához visz fel, ahol a kávézóban megihatunk egy kávét, vagy megehetünk egy fagyit, süteményt, esetleg egy könnyű salátát vagy spaghettit.
Innen léphetünk be a kolostor temetőjébe is. Különleges temetkezési módot alkalmaztak itt, az elhunyt nővérek testét ugyanis ülő helyzetben a falhoz támasztották, majd idővel a testek így mumifikálódtak.
Távolabb láthatók a szerzetesnővérek cellái, melyekben 1851-60 között a Bourbonok a nápolyi felkelőket tartották foglyul. És a színes freskókkal borított katakombák, várromok és a templom maradványai, amit az angolok lőttek szét ágyúikkal, mikor megtámadták a franciákat (1809). Jelenleg is folyik a templom helyrehozatala és rekonstrukciója, mely valószínűleg három hajóból, kápolnákból és sekrestyéből állt.
A vár nagy hollywoodi produkciók színhelye is volt, például a “Kleopátráé”, Richard Burtonnel és Elisabeth Taylorral, vagy a “Tehetséges Mr. Ripley”-é Matt Damon, Jude Law és Gwyneth Paltrow főszereplésével.
A Castello Aragonesét a Mattera család kulturális programok szervezésével igyekszik fenntartani, többek közt az Ischia Filmfesztivállal, mely minden évben megrendezésre kerül, de vannak itt színházi előadások, kiállítások és koncertek is.
Dél-Olasz Dolce Vita 
16 című bejegyzés “Castello Aragonese, Ischia” gondolatot, hozzászólást tartalmaz