Sant’Anna dei Lombardi, Napoli

Piazza Monteoliveto 4, NAPOLI
/Centro Storico/

• ÉPÜLT: az Olivetano-rend számára (1411)
• ÉPÍTTETTE: Ladislao di Durazzo
• STÍLUS: toszkánai reneszánsz

A Piazza Monteolivetón álló Sant’Anna dei Lombardi templomot Ladislao di Durazzo építtette az Olivetano-rend számára, és eredetileg Santa Maria di Monteoliveto (Szűz Mária az Olajfák hegyéről) volt a neve.

Évekkel később Alfonso II d’Aragona király nagyméretű terjeszkedésbe kezdett itt, és a hely az Aragóniaiak kedvenc helyévé lett. Itália legnagyobb kolostorai közé tartozott, mérete városkerületekéhez volt hasonlatos.

A templom a toszkánaiakkal való szoros kapcsolatról tanúskodik, bizonyítva, hogy már akkoriban firenzei kereskedők, bankárok és művészek egy kolóniája telepedett itt le Nápolyban. A művészeket a firenzei Strozzi család szponzorálta, nápolyi bankfiókjukon keresztül. A templom belsejét toszkán mesterek díszítették: Guglielmo és Benedetto da Maiano, Antonio Rossellino és Giorgio Vasari. Stílusa, a nagy központi alaprajzú kápolnák egyértelműen hasonló firenzei épületekre utalnak.

A hely a nemesség temetkezési helyévé is vált, rögtön az előcsarnokban van Domenico Fontana építész sírja is. Ezen kívül több reneszánsz síremlék a 15. századból.

Domenico Fontana sírja

Ferdinando I di Borbone 1798-ban a Lombardi Testvériség gyülekezetének adja, innen ered új neve. A kolostor egyébként mára teljesen beépült és eltűnt, nagy részét most a Carabinieri foglalja el és az új postahivatal.

A templom nevezetessége a “Nápoly Sixtusi kápolnájának” nevezett Vasari Kápolna, vagyis az egykori refektórium, amelynek díszítésére személyesen Giorgio Vasarit, a nagy toszkánai reneszánsz mestert kérték fel (1544).

Vasari a boltozatot olyan gyönyörű égi szférává változtatta, ahol a 48 Ptolemaioszi csillagképet váltakozva ábrázolta az Erények megszemélyesítőivel, melyek egy központi nyolcszög köré rendeződnek, olyan témákat ábrázolva, mint a Vallás, a Hit és az Örökkévalóság.

A másik csodálatos alkotás Guido Mazzoni terrakotta figurái (Pietà, 1492), melyek Krisztus siratását ábrázolják életnagyságban, köztük a szép Mária Maddalenával.

Több freskósorozatot találunk továbbá az Olivetano-rendről, és alapítójukról, San Bernardo Tolomeiről (1720).