Az Anjou-uralom után az Aragóniai-házzal több mint negyedévezredre beköltözött a spanyol szellem Nápolyba. Átformálta és megadta neki mai karakterét.
Alfonso I d’Aragona és spanyol kormányzata magával hozta a hispán feudalizmust. A főurakra támaszkodtak, a népet megvetették, a város megtelt szerencsét kereső, követelőző spanyolokkal, akik birtokukba vették az udvari tisztségek javát.
Alfonso “il Magnanimo” olyan udvart akart a Castel Nuovóban, ami felveszi a versenyt a firenzei Mediciek és Lorenzo “il Magnifico” palotájával. A vár bejárata feletti híres diadalívet (Arco di Trionfo di Alfonso) is ő építtette, mely a város egyik legszebb reneszánsz emléke. Az ő bevonulását ábrázolja Nápolyba.
Valószínű nyílt lázadás tört volna ki, ha fia, Ferdinando “Ferrante” I d’Aragona nem honosít meg másféle, egészségesebb szellemet. Hosszú uralkodása alatt népszerű politikusnak bizonyult, megszerezte a köznép rokonszenvét, hozzáidomult a nápolyi kisnép lelkéhez. Sokat épített, a várost új fallal vette körbe.
Uralkodása alatt figyelemreméltó gazdasági és művészeti fejlődésen ment keresztül a város. Olyan művészek alkottak itt, mint Jacopo Sannazaro, Lorenzo Valli és Pietro Summonte. Ő építteti a Porta Capuanát, a Villa Poggio Realét és a Villa Duchescát, amik a Castel Capuano köré rendeződve a spanyol udvar magját adják. Tipikus spanyol templomok épülnek: a Sant’Angelo a Nilo és az egész negyedet kitevő kolostorokkal rendelkező Sant’Anna dei Lombardi templom. Ferrante megvédi a várost az Anjouk többszörös támadásától.
Innen, a nápolyi Aragóniai-házból származott Aragóniai Beatrix, Mátyás király felesége, aki a ragyogó udvar szokásait magával hozta, és megadta a budai és a visegrádi rezidenciáknak a dél-olasz (spanyol szálakkal átszőtt) atmoszféráját. Beatrix – Mátyás halála és második házasságának meghiúsulása után – 1501-ben visszatért Nápolyba, és itt élte végig a trónváltozásokat, rokonainak pusztulását. A hagyományok szerint a “három özvegy királyné” kolostorában fejezte be sorsfordulatokban gazdag életét (1508).
Ferrante korszakának lezárulta után fia, Alfonso II d’Aragona követi a trónon, aki mindössze egy évet uralkodik, majd lemond fia, Ferdinando “Ferrandino” II d’Aragona javára, akinek váratlan megbetegedése halállal végződik és 29 évesen meghal. Utódjául nagybátyja, Federico IV d’Aragona lép a trónra.
Majd újból dinasztikus harcok törtek ki, Nápoly spanyol és francia vetélkedések kereszttüzébe került. Ez már az egyesült Hispánia nagy korszaka volt; Ferdinando “il Cattolico” III d’Aragona (Katolikus Ferdinand) 1503-ban felvette Nápoly királyának címét, és hadvezérét, Gonsalo Fernandez de Cordobát, azaz a “Nagy Kapitányt” küldte Nápolyba, hogy a franciabarát főnemességgel szemben – a kisnépre támaszkodva – biztosítsa az Aragón-ház uralmát. Halála után lánya, Giovanna “la Pazza” III d’Aragona veszi át a koronát, aki beházasodik a Habsburg-dinasztiába. Fia, Carlo V már mint spanyol-Habsburg uralkodó lép Nápoly trónjára. Innen számolják a Spanyol alkirályok korszakát.
Dél-Olasz Dolce Vita 
3 című bejegyzés “Az Aragóniaiak Nápolyban” gondolatot, hozzászólást tartalmaz