Castel Capuano, Napoli

Piazza Enrico de Nicola 74, NAPOLI
/PORTA CAPUANA/

• ÉPÜLT: 1160 (Guglielmo il Malo parancsára)
• ÉPÍTÉSZ: Giuliano de Maiano (felújítás)

A Castel Capuano Nápoly hét régi kastélyának egyike, másodikként épült a Castel dell’Ovo után. Nevét onnan kapta, hogy a Porta Capuanánál állt, az antik városkapunál, ahonnan Capuába vezetett az út.

Az első erődöt ezen a helyen Ruggiero il Normanno fia, Guglielmo I “il Malo” építtette (1160), egyben királyi rezidencia is volt. Federico II tovább bővíttette és kényelmesebbé tette, hogy tényleg királyi rezidencia legyen belőle (1231). Az Anjouk megjelenésével elkezdték építeni az új erődöt, a Castel Nuovót (1279-82), ez lett az új impozáns otthonuk. A Castel Capuano továbbra is tartózkodási hely maradt, Nápoly Anjou királyai hol a Castel Nuovóban, hol a Castel dell’Ovóban, hol itt laktak, és fenntartották azoknak az illusztris vendégeknek is, mint amilyen Petrarca is volt, aki itt lakott 1370-ben, míg Nápolyban tartózkodott. Regina Giovanna I uralkodása alatt felújították (1414-1435 közt), mert Lajos ezt is megrongálta. A pompás Castel Nuovo fényűzése mellett ebben a palotában tartják Carlo III di Durazzo esküvőjét, majd fia, Ladislao di Durazzo ide teszi át királyi székhelyét. Húga Giovanna II pedig itt lel menedékre Alfonso I d’Aragona elől (1414-35).

Később az aragóniai időszakban Alfonso I “il Magnanimo” belefog a csarnokok, a loggiák és a kert díszítésébe. Fia, “Ferrante” I d’Aragona idején éli a Castel Capuano virágkorát. Giuliano da Maiano építész megépíti a Porta Capuanát (1484), a Villa Poggio Realét és a Villa Duchescát (1487), melyek a palotával együtt uralták ezt a negyedet. A spanyol alkirályok alatt a királyi rezidenciák kihasználatlanság miatt hanyatlásnak indulnak, végül Don Pedro de Toledo bírósági épületet csinál belőle, ide összpontosítva az összes igazságszolgáltatási szervet. Innen a környék neve: Vicaria. A drasztikus változtatásokat Ferdinando Manlio és Giovanni Benincasa végzi (1537): a kerteket megszüntetik és beépítik, az alagsort börtönné alakítják jól felszerelt kínzókamrákkal, megépítik a Cappella di Sommariát és létrehozzák a Bibliotecát. Később a Sacro Regio Consiglio (Szent Királyi Tanács) további három terme lett kidekorálva mennyezetfreskókkal (1608).

Ferdinando II di Borbone alatt (1856-58 közt) új homlokzatot kapott. Az erkélyeket ablakokká alakították, az utcaszintet megemelték, emiatt eltűntek a földszint árkádjai, az épület mindhárom oldalát gyalogos járdával vették körbe. A lovak itatására szolgáló Fontana del Formiello kutat meghagyták. A környéken végzett ásatások során egy régi temető nyomaira bukkantak itt és egy még régebbi római kori Gymnasiumra.

A kapu egy belső udvarra nyílik, melyet dór oszlopok vesznek körül. Itt gyűlt össze az ítéletre váró tömeg, lépcsők vezetnek a döntéshozó termekbe.

Első terem a Salone della Corte d’Appello, melynek mennyezetét egy 18. századi freskó uralja a Királyság tartományainak allegóriáiról. A Sala dei Bustiban (mellszobrok terme) a nápolyi bíróság leghíresebb jogászainak mellszobra látható, a falakon itt is a 12 tartományt ábrázolják a nőalakok, a mennyezetfreskó három jelenete pedig az Igazság dicsőítését. Ez volt régen az épület magja, a Camera della Sommaria, ma ünnepélyes események helyszíne.

Innen a Cappella della Sommariába léphetünk.

A jelenlegi könyvtárnak (Biblioteca) helyet adó terem régen a Nagy Tanács (Gran Consiglio) terme volt. Itt ítélték meg azokat a hazafiakat is, akik a Ferdinando II elleni felkelést gerjesztették (1848).

Biblioteca

A Városi Bíróság mára a Centro Direzionale negyedbe költözött, így az épület jelenleg komplett restaurálás alatt van, melynek végén hamarosan megnyitják a nagyközönség elött.