Nápoly viszonylag békében, Róma védőszárnyai alatt élte le a császárság utolsó századait. Ezután azonban őt is elérte a népvándorlás hulláma. Nyugati és keleti gótok, vandálok, bizánciak és longobárdok próbálnak betörni és elfoglalni, Nápoly azonban önálló hercegség lesz (638), a várost már Napolinak kezdik hívni.
A 8-12. század közti időben Nápoly történelmének egyik legszebb korszakát éli meg. A város hercegei kezdetben elismerték Bizánc felsőbbségét, ám amikor elrendelték a szentképek megsemmisítését, a város a pápához menekült. I. sz. 763-tól kezdve a város San Gennarót teszi meg védőszentjének. Városfalat építenek, hatalmuk alá hajtják Campania térségét és a mediterrán világ legkitűnőbb kikötőjét építik meg. A Nápolyi hercegség egyre népesebbé és gazdagabbá válik.
Fejedelmei berendezkednek a római patríciusok palotáiban, a krónikák már udvari életről számolnak be. Az anyagi gyarapodással együtt járt a szellemi fejlődés is, a 10. század közepén könyvtárak születtek, könyvmásoló műhelyek alakultak.
A szüntelen küzdelem a szomszédos longobárdok tartományával arra indították a nápolyiakat, hogy megállapodjanak a normannokkal és átengedjék nekik Aversát. Miután a normannok megdöntötték a szicíliai arab uralmat, és felvették a királyi címet, Nápolyra is rákényszerítették hűbéruraságukat. 1139-ben végül arra kényszerült a város, hogy feladja függetlenségét és a normann királyt elfogadva urának, kezdetét vegye a Nápolyi Királyság.
Ruggero II (II. Nagy Roger) király, aki Palermóból kormányozta a kettős királyságot, 1140-ben óriási ünnepségek közepette Nápolyba látogat, és fiának, a capuai hercegnek, Guglielmo I “il Malo”-nak ajándékozza. Végül az ő fia, Guglielmo II “il Buono” király teremtett békét a zúgolódó nemesek és a kisnép között, s ez az egyensúly fennmaradt a normann uralkodóház ideje alatt. Nápoly hűségesen kiállt az utolsó normann király, Tancredi mellett, szemben a hohenstaufi Enrico VI di Sveviával. Meg is kapták érte jutalmukat, a sváb császár Tancredi halála után alapos munkát végzett a “leghűségesebb” várossal szemben, leromboltatta védőfalait, és újabb erődöket építtetett a lakosság megfékezésére. A trónt fia, Federico II örökölte, s ezzel kezdetét vette a Hohenstauf-dinasztia.
A normann időszak fennmaradt emlékei:
1) CASTEL DELL’OVO – mely a Lucullus Villa oldalába épült, erőd-kolostorként
2) CASTEL CAPUANO – amit 1160-ban építtetett Guglielmo I “il Malo” király.
3) LE MURA BIZANTINE E NORMANNE – A görögök által épített városfalak olyan híresen erősek voltak, hogy semmilyen módon nem tudták bevenni sem a gót, sem a bizánci támadók. Egyedül Nápolyt nem sikerült nekik meghódítani és Cumát. Így ebben a korban nagyon kevés módosítást igényeltek a falak. Egyedül a tenger felé terjeszkedtek velük, mert közben feltöltötték a partszakaszt.
4) PIAZZA MERCATO – a feltöltött részen pedig kialakítják a Mercato teret, azaz a piac területét.
5) SAN GIOVANNI A MARE TEMPLOM – az egyetlen normann építésű templom a városban. Akkoriban még a tengerparton állt, és a tengerre nézett. Elképzelhető, hogy milyen szép volt!
Dél-Olasz Dolce Vita 
1 című bejegyzés “Nápoly normann emlékei” gondolatot, hozzászólást tartalmaz