Via Eldorado 3, NAPOLI
/BORGO MARINARO, LUNGOMARE/
- ÉPÜLT: Villa di Lucullo (i.e. I. sz), kolostorok (VII. sz), Castrum Lucullanum (1128)
- Nyitva: 8.30-17.00 (vasárnap zárva) – jelenleg zárva tart!
- Ingyenes
A Castel dell’Ovo egyike Nápoly 7 kastélyának, egyben az első és legrégebbi. A Megaride szigeten emelkedik ki a tengerből, ahol a legenda szerint Partenope szirén testét partra vetette a víz, miután Odüsszeusz miatt bánatában a tengerbe vetette magát. Az ő nevét kapta az itt kialakult település: Partenope (i. e. 7. század). Ez volt az ősi Nápoly (Paleopolis) magja. Később innen terjeszkedtek a magasabb területek felé, és alapították meg “Neapolist” vagyis az “Új várost”.
A szigetet összekapcsolták a szárazfölddel és Lucullus (i.e. 117-i.e. 57) római patrícius (egykori hadvezér) egy gyönyörű palotát építtetett ide. A Villa di Lucullo hatalmas méreteivel kápráztatta el a helyieket. A Municipiótól egészen a Pizzofalcone dombig húzódott és a késő római kor végéig itt állt. Lucullus a nagy lakomáiról volt híres, és hogy a világon elsőként ő fektette le a gasztronómia alapjait. Udvarában hatalmas magánkönyvtár volt, amit bárki használhatott, kertjeit Kis-Ázsiából és Perzsiából hozatott fák és egzotikus növények díszítették, halastavakban termelték a friss halat, termálfürdőiben filozofálgattak a helyi patríciusokkal.
Később megjelentek itt a Konstantinápoly környékéről származó San Basilio (Szent Vazul) Rend szerzetesei, a “basilianik”, akik kolostort építettek itt. Hozzájuk csatlakozott a Santa Patrizia által alapított női rend is. A villát később a Castrum Lucullanum néven erőddé építik, melynek börtönében i.sz. 476-ban a Római Birodalom utolsó császára, Romulus Augustus raboskodott egészen haláláig, 511-ig. Odoacer záratta ide, aki elűzte Rómából.
1128 körül a normannokkal tovább épül az erőd-vár, majd az Anjouk alatt lesz belőle kastély. Az Aragóniaiak is előszeretettel használták.
A Castel dell’Ovo jelenleg a nápolyiak egyik kedvenc helye, a körülötte kialakult Borgo Marinaro halásznegyed nyáron tengeri szellőiről híres, gyakran járnak ide vacsorázni a La Bersagliera, a Zi Teresa vagy a Ristorante da Ciro nevű éttermekbe, ahol a legjobb tengeri fogásokat (és a legjobb Margheritát) készítik.
De itt vannak a legrégebbi nápolyi tengerészeti klubok (circoli nautici) is és a hangulatos bárok, ahol a nápolyiak elegáns hangulatukban aperitivóznak.
A forró nyári napokon a helyi kis “scugnizzók” (nápolyi csibészek) a vár fokáról ugrálnak az öbölbe, míg szüleik a csónakokban süttetik magukat. A Spiaggia di Borgo Marinaro egy amolyan rögtönzött városi strand a forgatagban.
A várba vezető hídon művészek árulják alkotásaikat, szinte mindig zene szól (egy helyi tehetség) vagy Pulcinella megformálója invitál minket egy közös fotóra.
A vár az egyik legmisztikusabb hely Nápolyban, Partenope szirén után itt van mindjárt a másik legenda, ami Vergiliushoz (i.e. 70-i.e. 19) kötődik: a költő-mágus egy kristálytartályba rejtett egy varázstojást (Uovo del Virgilio), amiben (-ahogy a tojas mindig is az életet szimbolizálta-) a város szíve és lelke volt benne. A tojást egy kalitkába (vasketrecbe) zárta, majd az épület alagsorában található titkos szobák egyikének mennyezetére akasztotta – és azt mondta: Nápoly népe addig lesz oltalom alatt, amíg az a tojás el nem törik. Nehéz zárakkal látták el a lelőhelyét, ami szigorúan titkos volt! Giovanna I d’Angio idejében történt, hogy egy rab megszökött a börtönből, és menekülés közben megsértette a tojást. A kastély azonnal remegni kezdett, hatalmas földrengés és cunami (1370) indult meg, a vár alatt lévő két sziklát összekötő boltív hatalmas robajjal beomlott… A királynő kénytelen volt bejelenteni, hogy lépéseket tett a tojás cseréjére, hogy megakadályozza a pánik terjedését a városban. A nép a legsúlyosabb katasztrófáktól tartott.
A “Colapesce” legendája szintén a Castel dell’Ovóhoz kötődik. Niccola Pesce a halászok fia volt, egy kisfiú, aki annyira ügyes volt a búvárkodásban, hogy csodájára jártak mindenfelől. Napjait a tenger mélyébe merülve töltötte. Amikor kibújt a mélységből, mesélt a rejtélyes lényekről és az ősi elsüllyedt épületekről. Federico II király, a Due Sicilie uralkodója is felfigyelt rá és felkérte, hogy a Castel dell’Ovo melletti tenger kincseit kezdje kutatni. Niccola elfogadta a király felkérését, és alapos feltárás után elmondta neki, hogy a víz alatt korallkertek vannak, amik kincseket rejtenek, elsüllyedt hajókat is látott emberi csontvázakkal és fegyverekkel. Egy másik alkalommal felfedezte a kastély alatti barlangokat, és egy marék drágakővel tért vissza. Egy nap azonban lemerült és soha nem látták többé… Azt mondják, lenyelte egy óriás hal, akinek gyomrában él most is… sokak szerint pedig hallá változott és itt kering a szomszédos tengerekben.
A vár belseje
A legalsó szinten, ahogy belépünk a főkapun, Regina Giovanna I királynő börtöneit találjuk.
Egy emelettel feljebb találjuk a bizánci freskókkal ékesített San Salvatore templomot, amit a San Basilio rend szerzetesei alapítottak egykor. Hozzájuk csatlakozott a Santa Patrizia női rend is, akiknek kolostorát a celláikkal egy kicsit odébb találjuk meg. Közvetlen a Sala delle Colonne mellett.
A harmadik emeleten a vár fokáról és a Terrazza dei Cannoni tetőteraszáról mesebeli panoráma nyílik a városra és az öbölre. A romantikus nápolyiak szeretik innen nézni a naplementét.
Itt állt a Chiesa di San Pietro templom is, ami mára teljesen megsemmisült, megmaradtak viszont az Anjou loggiák (Loggiato Angioino) a kastély bal oldalán…
és az Aragóniai loggiák (Loggiato Aragonese) a jobb oldalon.
A belső terekben galériák vannak helyi művészek kiállításaival, valamint a konferenciákra és rendezvényekre kibérelhető Sala Italia, Sala della Sirena, Sala Antro di Virgilio, Sala Compagna, Sala Megaride és a Sale delle Carceri termek.
A vár legérdekesebb része minden kétséget kizáróan a Sala delle Colonne terem, ahol a Lucullus Villa romjai állnak, hengeres kőtömbökkel és oszlopokkal. Valószínűleg itt voltak a fényűző villa termálkomplexumai is. Tervezik, hogy újra megnyitják ezt a régészeti látványosságot a nagyközönség előtt.
Valószínűleg ezen a helyen élt Virgilio is a Megaride szigeten eltöltött 15 éve alatt. Nem véletlen, hogy a híres tojást a kastélyban helyezte el. Az itt székelő Istituto Italiano dei Castelli terméből nyílik az a középkori ciszterna, ahol meg lehet csodálni a titkos szobát Virgilio mágikus tojásával.
Ahol régen két felvonóhíd állt, ma egy kőhíd látja el a szerepet, hogy összekösse a várat a szárazfölddel, Nápoly tengerpartjának luxus sétányával, a Via Partenopéval, ahol a legrangosabb szállodák helyezkednek el.
Dél-Olasz Dolce Vita 
17 című bejegyzés “Castel dell’Ovo, Napoli” gondolatot, hozzászólást tartalmaz