Via Vittorio Emanuele III, NAPOLI,
/PIAZZA MUNICIPIO/
- ÉPÜLT: 1279-1282
- ÉPÍTTETTE: Carlo I d’Angio
- STÍLUS: gótikus, reneszánsz (diadalív)
- Nyitva: 8.30-17.00 (vasárnap zárva)
- Belépőjegy: 6€
Carlo I d’Angio Nápolyba érkezve csak a Hohenstaufok által elhagyott Castel dell’Ovót és egykori királyi rezidenciájukat, a Castel Capuanót találta. Mivel a Nápolyi Királyság új székhelye Palermo helyett Nápoly lett, elrendelte egy új, grandiózus királyi palota, a Castel Nuovo (“új vár”) építését a tengerparton.
A Maschio Angioino-ként (Anjou erőd) is emlegetett vár 1282-re készült el. Francia mesterek alkották, gótikus stílusban a Trascon-ban lévő szintén Anjou vár mintájára. Vastag falakkal, mély vizesárokkal körülvéve, felvonóhíddal. Megalakult a család új fészke. A várba a Nápolyban csak alig-alig tartózkodó Carlo I d’Angio sosem költözött be, halála után 1285-ben Carlo II d’Angio és felesége, Maria Arpad d’Ungheria veszi először birtokba.
Roberto d’Angio tovább bővíttette és díszíttette, a család saját kápolnát kapott (Cappella Palatina), amit csak ők használhattak, kifestéséhez a nagy művészt, Giottót hívta el (1332). Új szalonokkal, termekkel látta el a várat, kertet készíttetett a tenger felől, pergolákkal és kis kertekkel, nyulakkal és őzekkel. Művészet és irodalom iránti szenvedélyének köszönhetően a kultúra jelentős központjává tette, olyan személyek fordultak meg itt, mint Boccaccio és Petrarca.
1343-tól Giovanna I d’Angio otthona volt, itt rendezkedett be és élt jó 12 évet Andrea d’Ungheria, azaz a magyar király, Károly Róbert fia, Endre herceg Johanna férjeként. Mikor a bosszúhadjáratot indító testvér, Nagy Lajos seregei megérkeztek, Johanna elhagyni kényszerült a várat (1347). Visszatérésekor radikális szerkezeti átalakításokat kellett csinálnia, mert a palota jelentős károkat szenvedett.
Az Aragóniaiak idejében felújították a vár védelmi rendszerét, az új tüzérségi fegyverek megjelenésével. A tornyokat öt bástyává építik át: három a bejárat felőli oldalon (balról: Torre di San Giorgio, Torre di Mezzo, Torre di Guardia) kettő pedig a tengerre nézve (balról: Torre dell’Oro és Torre di Beverello). Alfonso I d’Aragona trónra lépésével (1443) hatalmas felújítás következett be, “il Magnanimo” ugyanis olyan udvart akart, ami felveszi a versenyt a firenzei Mediciek és Lorenzo “il Magnifico” palotájával. A vár bejárata feletti híres diadalívet (Arco di Trionfo di Alfonso, 1467) is ő építtette, mely a város egyik legszebb reneszánsz emléke. Nápolyba való bevonulását ábrázolja, valamint önmagát rokonai, tanácsadói és udvarnokai körében. Felette a négy erény és Mihály Arkangyal szobra látható. Bejárati boltíve alatt pedig egy freskót találunk Madrid főteréről. A bronz kapun fia, “Ferrante” I d’Aragona dicső tetteinek domborművét láthatjuk.
A munkálatok 1453-tól kezdődtek és 1479-ben fejeződtek be, a király halála után.
A vár tróncsarnokában (Sala del Trono vagy Sala dei Baroni) történt a nevezetes “bárók összeesküvése” (1487) Alfonso I király fia, Ferdinándo “Ferrante” I d’Aragona ellen. A király meghívatta báróit egy lakomára, majd az este folyamán katonáival bezárattatta a csarnok ajtóit és letartóztatta a vendégeket, akiket később kivégeztetett.
Itt a palotában nőtt fel Beatrice d’Aragona, Ferrante I lánya, aki később Mátyás király felesége lett. Esküvőjüket itt, a Castel Nuovóban tartották, hatalmas pompa közepette 1476. szeptember 15-én. Külön erre az alkalomra veretett ezüst pénzérméket és cukorsüteményeket szórtak a nép közé, ami akkor ritkaságnak számított a főúri udvarokban is. A pápa személyesen tette a koronát Beatrice fejére. Az esketés a főtéren, a Piazza dell’Incoronatán volt, majd nagy lakoma kezdődött és lovagi tornák.
Katolikus Ferdinánd és spanyol alkirályai idejében (1516-tól) a palota elvesztette funkcióját mint királyi rezidencia. Egyszerű katonai helyőrséggé alakult, stratégiai helyzetéből adódóan. Az alkirályok hosszú évei alatt jelentős károkat szenvedett és elvesztette a legtöbb pompás gótikus és reneszánsz külső díszítését. Ekkor veszett el a négy Giotto által készített freskó is a kápolnában, később a többi is, a Sala dei Baroniban kitört tűz után a 20. században. A bástyák között illegális építkezések, rögtönzött lakásépítések indultak meg. Mindez a kastély hanyatlásának kezdetét jelentette, később teljesen beborították a különféle épületek és fészerek.
Carlo III di Borbone idejében katonai laktanya lett (1734), az új királyi paloták (Palazzo Reale, Capodimonte, Reggia di Portici, Caserta) építésével teljesen elveszti korábbi funkcióját. Ferdinando I di Borbone a tenger felőli homlokzatot átszabatja, a kornak megfelelő stílusban (1823).
A 20. század elején az erősen lerombolódott várat elkezdték visszaállítani eredeti állapotába, lebontották a laktanya új falait, a befalazott gótikus keresztes ablakokat újra kinyitották és lebontották a kastély körüli raktárakat és bódékat, nagy teret nyerve ezzel, újjáélesztve a középkori falakat. A kastély köré körben széles virágágyás-sávot készítettek. A munkálatok 1939-ig tartottak.
1) MUSEO CIVICO DI CASTEL NUOVO – jelenleg a palotában múzeumot rendeztek be. Láthatjuk a fegyvertárat, ahol az egykori bronz kaput is őrzik, amin ágyúgolyó fúródott át, valamint korabeli ruhákat és berendezési tárgyakat, hatalmas kincsesládákat. Művészeti kiállítás látható továbbá a nápolyi barokk festményekből (Luca Giordano, Francesco Solimena, Mattia Preti), nápolyi tájképekből, portrékból és szobrokból.
2) BALCONCINO CATALANO – a palota teraszáról Nápoly egyik legszebb látványa tárul elénk a kikötőben álló hatalmas hajókkal és a Vezúvval. A tornyokba is fel lehet menni az úgynevezett “katalán lépcsőkön” (Scala catalana), hogy a vár tetejéről, az egykori őrtornyokból megnézhessük a pazar panorámát.
3) SALA DEL TRONO (SALA DEI BARONI) – vagyis a trónterem a palota legnagyobb csarnoka, melynek kidekorálásával Roberto d’Angio Giottót bízta meg (1330 körül). A freskósorozat, mely az egykori nagy személyiségeket: Herculest, Sámsont, Nagy Sándort, Salamont, Parist, Hektort, Akhilleuszt, Aeneast és Ceasart ábrázolta, sajnos teljesen megsemmisült. Nyomairól csak egy kortárs költő verseiből olvashatunk. A gótikus kupola, közepén a világító “oculo”-val az égboltot szimbolizálja. 2006-ig ez a terem volt a nápolyi megyei tanács gyűlésterme.
4) CAPPELLA PALATINA (CHIESA SANTA BARBARA) – a királyi magánkápolna a palota udvaráról nyílik, de csigalépcső vezetett ide a trónteremből is. Miután az 1456-os földrengésben megrongálódott az épület, egy szép reneszánsz kaput építettek ide és fölé egy gyönyörű rózsaablakot helyeztek. A kápolna belseje azonban megőrizte az Anjou szellemiséget. A magas és keskeny gótikus ablakok a tengerre néznek. Ezt a helyiséget festette ki Giotto annak idején az Ó- és Újszövetség jeleneteivel, Roberto d’Angio megrendelésére (1332). Sajnos mára teljesen megsemmisültek, kivéve az ablakok kereteiben megmaradt töredékeket.
5) SALA DELL’ARMERIA – az udvarról nyílik ez a helyiség is (a Cappella bal oldalán), ahol üvegpadlón keresztül megcsodálhatjuk a palota alatt talált i.e. I. századból származó leleteket, melyek valószínűleg Lucullus egyik palotájához tartozó fürdőmedencék voltak.
A Castel Nuovo ma kulturális rendezvényeknek ad otthont, időnként palotajátékokat is rendeznek itt, mikor korabeli ruhákba öltöznek és új élettel telik meg az egykori királyi palota.
Dél-Olasz Dolce Vita 
15 című bejegyzés “Castel Nuovo (Maschio Angioino), Napoli” gondolatot, hozzászólást tartalmaz