SZÜLETETT: 12. augusztus 31, Antium – 41. január 24, Róma /28 év/
SZÜLEI: Germanicus (Tiberio fogadott fia) & Agrippina Maior (Augustus unokája)
Caligula /Caius Caesar Augustus Germanicus/ Caprin nevelkedett Tiberio császár mellett. A császár később örökbe fogadja és kinevezi örökösének.
Elhagyja Caprit és az összedőlő Villa Jovis palotát, ezután többek közt Baiae-ban tart fent nyaralópalotát. Folyton viszályban állt a szenátussal, végül egy merénylet során megölik, és a dinasztia egyetlen utolsó tagja, Claudius lép a trónra.
Caligula sok furcsa cselekedetéről híresült el, többek közt Incitatus nevű lovának imádatáról, akit consullá is ki akart nevezni. A ló márványistállóban lakott, később saját palotát is kapott személyzettel és berendezéssel. Arannyal kevert zabot kapott és szórakoztatásáról is külön gondoskodtak.
A Nemi-tavon (Lazio környékén) építtetett két 70 méter hosszú hajót, amekkorát akkor még senki se látott. A kisebbiken templomot építtetett Dianának, a nagyobbikon fényűző palotát rendeztek be, melynek márványpadlója és csatornarendszere is volt. Valószínűleg a hajóról akarta nézni az augusztus-esti fáklyás körmenetet és az ünnepségsorozatot. A hajókat Caligula halála után elsüllyesztették (1929-ben kiemelték őket, de a II. világháborúban végleg megsemmisültek).
39-ben pontonhidat építtetett a tengerre Pozzuoli és Baiae között, egymás mellé helyezett hajókból. Erre azért volt szükség, mert évekkel azelőtt egy csillagjós azt mondta “Caius éppoly kevéssé kerül uralomra, mint amilyen biztos, hogy nem kél át lóháton a baiaei öblön.”
Vespasianus/Titus Flavius Vespasianus/ Claudius császár minisztere volt, nagy sikereket ért el a Britannia elleni hadjáratban. Nero mellett kegyvesztett lett, mert a hiú császár egyik ódájának előadása közben elaludt. Halála után azonban részt vett a trónért folyó harcban, 69-ban császárrá koronázzák és megalapítja a Flavius-dinasztiát két fiával, Titusszal és Domitianusszal.
70-ben elrendeli a római Colosseum építését, később pedig, ugyanattól az építésztől, az Anfiteatro Flaviót is Pozzuoliban. Valószínűleg Pozzuoliban Nero már belekezdett az aréna építésébe, de Vespasianus és fiai avatták fel. Ez lett a harmadik legnagyobb aréna a Birodalomban.
Nero /Nero Claudius Drusus Germanicus/ talán a leghíresebb a római császárok közül. Nem volt egyszerű gyermekkora, olyan befolyásos anya mellett nőtt fel, akinek intrikákból állt az élete. AgrippinaAugustus császár dédunokája volt, aki Nero apjának halála után meglehetősen előnyös házasságot köt Claudius császárral, hogy fiát, Nerót trónra juttassa. Ennek érdekében hamar meg is szabadul Claudiustól, megmérgezi őt. Nerót aztán folyamatosan azzal fenyegeti, hogy ő tette híressé, de el is veheti tőle ezt a hatalmat, amikor csak akarja, célozva ezzel a másik trónörökösre, Britannicusra (Claudius fia). Nero válaszul megöleti a fiút, majd anyja ellen fordul és többszöri kísérlet után őt is megöleti. Agrippina három merényletet is túlélt, többek közt mérgezést és egy elsüllyesztett hajót, amiről a partra úszott, végül Nero katonái nyíltan meggyilkolják. Hamvainak eltemetése egészen Nero haláláig tilos volt, majd utána sírját a “Misenóba vezető út mentén” ásták meg hű szolgái. A régészek a Tomba di Agrippinát a Bacoliban, a Marina Grandén található romokkal azonosították. Nero később megöleti feleségét is, Claudius lányát, Claudia Octaviát, hogy feleségül vehesse szíve választottját, Poppea Sabinát. Később dühében őt is megölte (mikor Poppea várandós volt, hasbarúgta őt). Nevelőjét, Senecát is megvádolta egy császárellenes összeesküvéssel, aminek az lett a következménye, hogy öngyilkosságot követtetett el vele és a filozófus felvágta az ereit.
Nero uralkodásának első öt esztendejében olyan hatalmas volt, és olyan sokoldalúan fejlesztette Rómát, hogy Traianus kijelentette, Nero első ötéves uralkodása mellett eltörpül mindaz, amit a többi császár alkotott. Nero korlátlannak érezte magát, 35 méter magas szobra a Colosseum mellett állt, melyen Napistennek ábrázoltatta magát. Legendásan szerette hallatni hangját, ezért gyakran lépett fel a Teatro Romanóban, Nápolyban, ahol egyszer éppen földrengés volt, mikor egyik ódájával debütált – Nero úgy értelmezte, hogy az istenek tetszésüket fejezték ki, és tovább folytatva az éneket, maradásra kényszerítette a népet. Egy alkalommal menesztette a későbbi Vespasianust hadseregéből, mert az egyik éneklése közben elaludt.
A megmaradt kevés rész a Teatro di Nerone színházból (Nápoly)
Nerónak nagyratörő tervei voltak Baiával, amik sosem valósultak meg, például az Ostiába vezető hajózható csatorna vagy a hatalmas porticusszal körülvett, fedett úszómedence, ahol Baia gyógyvize folyt volna.
SZÜLETETT: i.e. 10, Lugdunum (Lyon) – i.sz. 54 /63 év/
NYUGHELYE: Augustus mauzóleuma
SZÜLEI: Nero Claudius Drusus (Augustus nevelt fia, Livia első házasságából) & Antonia Minor (Augustus húgának, Octaviának a lánya)
TESTVÉRE: Germanicus
FELESÉGEI: 1) Messalina 2) Agrippina Minor (Caligula testvére)
GYEREKEI: Ottavia Claudia ✝️, Britannicus ✝️, örökbefogadott fia: Nero
Claudius /Tiberius Claudius Caesar Augustus Germanicus, születési nevén Tiberius Claudius Drusus Nero Germanicus/ csak igen későn, 50 éves kora után került trónra, jobb örökös nem lévén, Tiberio és Caligula halála után.
Suetonius által leírt jelleme – miszerint akaratgyenge volt, nem túl intelligens, könnyen dühbe jövő és megingatható, aki állandóan tréfákat mondott, amin csak saját maga nevetett – nem alátámasztott, viszont testi fogyatékossága bizonyított volt. Munkássága során meghódítottaBritanniát, és sokat építkezett. Kiváló szónok volt, aki Augustus politikáját kívánta folytatni. Sikertelen házasságai után elvette Agrippinát (Augustus rokonát), és fiát, Nerót jelölte ki egyedüli örökösévé, háttérbe szorítva ezzel saját, kissé beteges fiát, aki hamarosan meg is halt. Agrippina, miután elérte célját, rövidesen megmérgezte Claudiust, hogy utat nyisson fia számára a trónon.
Claudius császár, ahogy elődei is, a Nápoly melletti Baiae-ba járt kikapcsolódni. Palotáját a tenger alatt találták meg, melynek ninfeo (fürdő-szentély) részét azonosították a régészek. Ma a teljes rekonstrukció a Campi Flegrei múzeumban tekinthető meg (Castello di Baia). A nimfeum fő helyén Odüsszeusz és bajtársa, Baios szobra állt a legendás jelenetből, mikor leitatják Polyphemost az óriást. A többi fülkében, a falak mentén a családi szobrok álltak: Claudius szülei Antonia Minor és Drusus, valamint Augustuscsászár (Antonia nagybátyja) és felesége Livia (Drusus anyja). A másik oldalon lévő szobrok Claudius császár fiatalon elvesztett gyermekeit, Ottavia Claudiát és Britannicust ábrázolják, két Dionüszosz szobor társaságában. Az Odüsszeusz szobor is valószínűleg a család legendás őseit hivatott idézni, ugyanis Augustus császár a gens Iulia tagja volt (akárcsak Julius Caesar), akik a trójai Aeneas fiától, Iulustól származtatták magukat.
A ninfeo romjai búvárok vezetésével megtekinthetők a tenger alatti régészeti park területén (Parco Sommerso di Baia).
Claudius a Nápolyi színházban gyakran játsszatott darabokat testvéréről, a győzedelmes Germanicusról is.
római consul, hadvezér, az első Triumvirátus tagja
SZÜLETETT: i.e. 106. szeptember 9 – i.e. 48, Pelusium (Egyiptom)
FELESÉGE: Iulia Caesaris (Julius Caesar lánya)
Pompeius /Cnaeus Pompeius Magnus/ tehetségét már korán megmutatja Sulla oldalán, a marianusok ellen vívott háborúban, ahogy elnyeri a “Magnus” (Nagy) címet. Később részt vett a Spartacus felkelés leverésében, majd Caesarral és Crassusszal együtt megalakítják az első Triumvirátust (i.e. 60). Az egyezséget megerősítve elveszi Caesar lányát, Iuliát feleségül. Crassus halála után Pompeius megpróbálta kijátszani Caesart, de az végül legyőzte őt. Pompeius Egyiptomba menekült, ahol árulás áldozata lett és a fáraó parancsára megölték.
Pompeiusnak is volt nyaralójaBaiae-ban, ahogy Caesarnak és Crassusnak is.
vagy olaszul Craso római consul, hadvezér, az első Triumvirátus tagja
SZÜLETETT: i.e. 115, Róma – i.e. 53, Harrán /62 év/
Crassus /Marcus Licinius Crassus/ római katona volt, aki dicsőségesen harcolt Sulla oldalán, majd hírnevet szerzett azzal, hogy megölte Spartacust, a Dél-Itáliában fellázadó rabszolgák vezérét. Konzullá választják Pompeiusszal együtt, majd Julius Caesarmellé állva hárman megalakítják az első Triumvirátust (i.e. 70). Crassus háborút vezetett a párthusok ellen, ahol tőrbe csalják és megölik. Mivel életében kapzsi ember hírében állt, a párthus király forró aranyat töltetett a szájába, mondván: “Akinek lelkét a kincs utáni vágy tüzelte, annak élettelen testét még holtában is égesse az arany”.
Crassus követte Julius Caesart és ő is nyaralót építtetett Baiae-ban (i.e. 64). A villa állítólag egy mesterséges szigetre épült, ahol magas hősugár volt látható a hullámok közt, a tengerben gőzölögve.
SZÜLETETT: 76, Italica (Sevilla) – 138, Baia /62 év/
NYUGHELYE: Villa di Cicerone /Pozzuoli/, később Hadrianus Mauzóleuma /Róma, Angyalvár/
SZÜLEI: Publius Aelius Hadrianus Afer & Domitia Paulina, nevelőapja: Traianus római császár
FELESÉGEI: Vibia Sabina
GYERMEKEI: Antoninus Pius
Hadrianus (Caesar Traianus Hadrianus) szülei korán meghaltak, így Traianus császár mellett nevelkedett fel, aki apának unokatestvére volt. A gyermektelen császár halálos ágyán örökbe fogadta és hivatalosan is őt nevezte ki utódjának.
Hadrianus tevékeny életet folytatott, volt légióparancsnok, helyettes konzul, majd Pannonia kormányzója. 117-től császárrá kiáltják ki. Igyekezett megerősíteni a Római Birodalom külső határait, rengeteget utazott, hogy közvetlenül megismerhesse a birodalom problémáit. Rajongott a hellén kultúráért, számos görög várost újraalapított, rengeteget építkezett: leghíresebbek a Hadrianus-fal Britanniában, a diadalív Jordániában és Athénben, a Zeusz szentély (Athén) és az egykori Pannonia területén, a Hajógyári-szigeten is épített egy Hadrianus villát, melynek romjait 170 évvel ezelőtt fedezték fel Budapesten.
Hadrianus villa, Budapest
Utolsó éveiben, ahogy több császár is, a Nápoly melletti Baiae-i nyaralójába vonult vissza, hogy itt kúrálja magát hosszantartó ödémás betegsége miatt.
Valószínűleg övé volt a Terme di Baia régészeti park területén található egyik hatalmas villa, mert a benne lévő építmények – és főként a Tempio di Venere – számos hasonlóságot mutatnak a Róma melletti Tivoliban felépített Villa Adriana épületeivel.
A császár itt, Baiae-ban töltötte életének utolsó éveit, és itt is temették el a közeli Lucrinóban, Cicero egykori villájában. Később, mikor kész lett Hadrianus mauzóleuma Rómában, az Angyalvár helyén, hamvait átvitték oda.
Bár kortársai közül sokan gyűlölték és zsarnoknak tartották, az utókor az ún. “öt jó császár” közé sorolta, akinek uralkodása során a Római Birodalom felvirágzott és elérte hatalma csúcspontját. Utódjául Antoninus Piust jelölte ki, akinek örökbe kellett fogadnia Marcus Aureliust és Lucius Verust.
Don Pedro De Toledo alkirály Carlo V spanyol király nápolyi megbízottjaként vezette Nápolyt annak távollétében, a spanyol alkirályok korszakában.
Don Pedro de Toledo rendkívül sok mindent végzett Nápolyban 11 éve alatt. Mivel a város ekkorra már jelentősen túlnőtte magát, nagy városrendezésbe kezd, megépítteti a Királyi Palotától a városkapuigtartó Via Toledót (1536), ezzel kiszélesítteti a város területét.
A Toledótól nyugatra lévő részt, egész a Vomero hegyig, mértani pontossággal utcákra osztja, és létrehozza a Spanyol negyed (Quartieri Spagnoli).
Quartieri Spagnoli
A városfalakat a megnövekedett lakosság miatt kijjebb tolják (1537) a Dante teret a Via Tarsiáig, és a Montesanto irányába egész a Castel Sant’Elmóig (amelyből szintén ő csinált erődöt), a Chiatamone részt a Chiaiáig, északon a Cavourig a Bastione degli Incurabiliig. Ezeken a falakon kívül építkezni tilos és büntetett volt! (A falak egészen 1740-ig fent maradtak, mikor is Carlo III di Borbone kezd a bontásukba.) A városkapukat is jelentősen módosította, lerombolta vagy elköltöztette őket (27 létezett belőlük). Lebontották a Porta di Costantinopolit (áttetette az azonos nevű utca bejáratához), a Porta di Sant’Antoniellót, a Porta San Gennarót (később újraépítik) és a Porta Carbonarát. A Porta Realét átrakatta a Piazza del Gesùról a Via Toledo megépítése után a Via Toledo bejáratához, a Palazzo Petagna és a Palazzo De Rosa közé. Neve ezután Porta di Toledóra, majd Porta dell’Olióra változott, az itt lévő olajtartályok (ciszternák) miatt, aztán a Basilica dello Spirito Santo megépítése után Porta dello Spirito Santónak kezdik hívni. A Castel Capuanóból királyi rezidencia helyett bírósági épületet csinál (1537), az alagsort börtönné alakíttatja, és kibővíti a Bibliotecával és a Cappella del Sommariával. Megépítteti a spanyolok legjelentősebb templomát, a Basilica di San Giacomo degli Spagnolit (1540). Spanyol mintára átszervezi az egyetemet (mai MANN épülete). A szaracén kalózok elleni védekezés jegyében megerősítteti és csaknem teljesen átalakítja a Castello di Baia várat. Ő volt az, aki számos szaracén tornyot építtetett városszerte és az Amalfi-parton is (itt).
Őrtornyot akart építtetni Torregavetában, de az antik római Villa Vatia nyomaira bukkanva, inkább tovább folytatta annak ásatásait.
Kronológia:
1538 - szeptember 28-án kiemelkedik az új hegy, a Monte Nuovo a földből, Don Pedro De Toledo egész udvarával, sok lovaggak és néhány filozófussal a helyszínre lovagolt, és a San Gennaro alla Solfatara templom mellől nézte a folyamatokat. Innen jól be lehetett látni az egész térséget 1538 - megerősítteti és csaknem teljesen átalakítja a Castello di Baia várat. Számos szaracén tornyot építtet városszerte és az Amalfi-parton is
URALKODÁSUK: 1759-1806 /47 év/, majd 1815-1825 közt ismét /10 év/
SZÜLETETT: 1752. augusztus 13, Bécs – 1814. szeptember 8, Bécs /62 év/
NYUGHELYE: Kapucinusok temploma, Császári kripta (Bécs)
SZÜLEI: I. Ferenc német-római császár & Mária Terézia Habsburg hercegnő
GYERMEKEIK: Mária Terézia osztrák császárné, Lujza Mária toszkánai nagyhercegné, Francesco I di Borbone, Maria Cristina szárd-piemonti királyné, Maria Amalia francia királyné, Maria Antonia Asztúria hercegnéje, Lipót Salerno hercege
Ferdinando I di Borbone király felesége volt, aki számos újítást vezetett be a palotában.
Maria Carolina 1814. szeptember 8-án hal meg, halála után nem sokkal férje újraházasodik és elveszi a szicíliai Lucia Migliacciót 1814. november 27-én, akit viszont soha nem emelhet a trónra, társadalmi különbözőségük miatt. A Villa Floridianában laknak, amit emiatt építtetnek a Vomerón.
SZÜLETETT: 1724. november 24, Drezda – 1760. szeptember 27, Madrid /35 év/
NYUGHELYE: Cripta Reale del Monasteria de El Escorial
SZÜLEI: Federico Augusto II di Sassonia & Habsburg Maria Jozefa
NAGYAPJA: Augusto I di Sassonia (a Meisseni porcelángyár alapítója)
GYERMEKEI: IV Károly spanyol király, Ferdinando I di Borbone, Mária Lujza német-római császárné
Főtt tettei Nápolyban:
Férjével, Carlo III di Borbonéval együtt nagy rajongói voltak a meisseni és a kínai porcelánoknak, amiket osztrák és francia manifaktúrákban készítettek. Mivel a királynő nagyapja Augusto di Sassonia alapította a Meisseni Porcelángyárat (1708), így a királynőnek jelentős gyűjteménye is volt belőlük, amiket hozományul kapott a családtól. 1743-ban férjével együtt úgy döntenek, hogy megalapítják a Bourbon királyság saját porcelángyárát, a Real Fabbrica della Porcellanát a Capodimonte palotában.
Férje berendezi neki a Porcelán szalont a Porticipalotában (1759) (később a Capodimontéba szállítják és ott rendezik be újra, 1866)
1889-ben az ő tiszteletére készíti el Raffaele Esposito az első pizzát a tricolor színeiben (bazsalikom, mozzarella, paradicsom), amit róla nevez el Margheritának.
Umberto IIsavoyai király apja, Vittorio Emanuele III lemondása után alig egy hónapig uralkodott, ezért gyakran “májusi királyként” emlegetik. Ő volt az Olasz Királyság utolsó uralkodója. 1946. június 12-én a népszavazás eredményeként Alcide De Gasperi kihirdeti az új Olasz Köztársaságot (Republica Italiana). Megalakul Olaszország.
Kronológia:
1920-1960 között megépül a Basilica dell’Incoronata Madre del Buon Consiglio 1950-től megindul a kereskedelmi forgalom a Capodichino repülőtéren 1980-tól megindul az utasforgalom is a Capodichinón 1994 - a G7-ek találkozója Nápolyban, melyre Bill Clinton is ellátogat, aki egy pizzát eszik a Di Matteóban 2012 - átadják a Stazione Toledo metrómegállót, ami számos díjat nyer. Kiállítják William Kentridge szobrát is, a “Cavaliere di Toledót” a fenti téren 2014 - a Piazza Garibaldi új designt kapott, megépült a fém pergolával borított passzázs, a Galleria Commerciale
A ragyogó Aragóniai korszak aképpen fejeződött be Nápolyban, hogy az utolsó Aragón uralkodónő, Giovanna “la Pazza” III d’Aragona beházasodott a Habsburg-dinasztiába. Fia, Carlo V di Spagna már mint spanyol-Habsburg uralkodó lép Nápoly trónjára (1516). Innen számolják a Spanyol alkirályok korszakát.
Carlo V di Spagna
Carlo V birtoka hatalmas volt, “országában soha nem nyugodott le a nap”. Madridból kormányozta a Habsburg Birodalmat, ami Kasztília, Aragónia, Valencia, Portugália, Katalónia, Andalúzia, Hollandia, Szicília, Szardínia (és egy ideig Ausztria, Horvátország, Csehország, Magyarország) királyságaiból állott, és aminek Nápoly is a részét képezte. Kis falat volt a térképen, így az uralkodó mindössze egyszer járt személyesen a városban. A következő több mint kétszáz évben összesen 52spanyol alkirály irányította Nápolyt.
Madrid azonban messze volt, a királyi parancsokat nem mindig hajtották végre Nápolyban maradéktalanul. 1507-ben például Ripacosa be akarta telepíteni a spanyol mintájú inkvizíciót. Ám a város ez ellen egységesen fellázadt, és Nápolyban egyetlenegy máglyát sem égettek el eretnekekkel. A város 1528-ban francia ostromot állt ki, utána a pestis tizedelte a lakosságot, pár évtizeddel később pusztító földrengés rázta meg a helyet, mely Nápoly jó részét romokkal borította be. 1647-ben Masaniello, a halász vezetésével népfelkelés tör ki, mely rossz véget ér.
Masaniello
Megkezdődött Nápoly spanyollá formálása, külföldi behatások érték a várost, a spanyolok színpadiassága, érzelemfűtöttsége az ittenieken is nyomot hagyott, megjelent az erős külsőségekkel kísért mély vallásosság. Spanyol stílusú palotákat és templomokat kezdenek építeni. Nápoly Párizs után Európa második legnagyobb városa lesz, lakosainak száma 300 ezer körül mozgott.
Don Pedro de Toledo alkirály
Az első városrendezések Don Pedro Alvarez de Toledo alkirály nevéhez kötődnek, irányítása alatt a megnövekedett lakosság miatt kijjebb tolják a városfalakat nyugati irányba. Megépül a Via Toledo (1536) és a Spanyolnegyed (Quartieri Spagnoli).
Spanyol negyed
Spanyol mintára átszervezi az egyetemet, amit később a San Domenico kolostorból a mai MANN helyére költöztetnek. A Castel Capuanóból királyi rezidencia helyett bírósági épületet csináltat, alagsorában börtönnel (1537).
Castel Capuano
Megépítteti a spanyolok nagy templomát, a Basilica di San Giacomo degli Spagnolit (1540) a mai Municipión.
Basilica di San Giacomo degli Spagnoli
Carlo V di Spagna után apáról fiúra öröklődik a Habsburg Birodalom és a Nápolyi Királyság is: Filippo I, Filippo II, Filippo III és Carlo II d’Asburgokövetik egymást a trónon, akik helyett szintén spanyol alkirályok uralkodtak Nápolyban.
Filippo III d’Asburgo
A régi omladozó templomokat barokk stílusban teljesen újjáépítik, a középületek külső-belső megjelenése is spanyol barokk díszítést kap. A török kalóztámadások miatt Don Pedro Afán De Ribera nápolyi alkirály elrendeli a királyság partvonalán a szaracén tornyok megerősítését. A Lepantói csatában (1571) Nápoly összefog Velencével és Genovával, s hajóhadával legyőzi a török flottát. Ennek a csatának az emlékére nevezik el a Piazza Vittoriát. Előtte az oszlop a tengerparton a tengerbe veszett áldozatoknak állít emléket. A felégetett hajókikötőt újra kellett építeni, így azt nyugatabbra tolták, a mai Molosiglio felé. Műhelyekkel, munkásszállással, sőt saját kápolnával és bírósági épülettel. Megépül az Arsenale, a fegyverraktár is (1577). A jezsuiták felépítik kolostorukat és templomukat, a Gesù Nuovót (1584).
Kikötő és az Arsenale
DonFerrante de Castro alkirály a nép összes pénzét arra költi, hogy Filippo II spanyol király fogadására méltó királyi palotát építtessen (a mai Palazzo Reale elődjét), ám a király végül soha nem érkezett meg a látogatásra. A palota a spanyol alkirályok palotája lesz (Palazzo Vicereale).
Palazzo Vicereale
Megépül a Fontana del Nettuno (1601), ami Nápoly legszebb szökőkútja mind a mai napig.
Fontana del Nettuno
Don Antonio Álvarez de Toledo kinyittatja a Port’Alba két bástyája közti kaput és összeköti a decumanókat és az antik városrészt az újjal (1625).
Port’Alba
Don Pedro de Aragón megépítteti a Fontana di Monteoliveto kutat (1669), ami Carlo II d’Asburgo királynak állít emléket, aki minösszesen négy éves volt, amikor a trónra került.
Fontana di Monteoliveto
Carlo II utódjául francia rokonát, a “Napkirály” XIV. Lajos unokaöccsét, Filippo IV di Borbonét nevezi ki, mivel maga gyermektelen volt. Osztrák édesanyjának családja nem nézte ezt jó szemmel, így megindult a Spanyol örökösödési háború. Ennek az ultrechti béke vetett véget (1713), melyben Filippo IV lemondott a Hollandiai, a Milánói és a Nápolyi trónról Carlo III d’Asburgo javára.
Filippo IV di Borbone második feleségével, Farnese Erzsébettel és gyermekeikkel
A város újra megelevenedik, új utakat építenek a Vezúv felé, megindul a terjeszkedés. Domenico Scarlatti zeneszerzőnek és Giambattista Vico filozófusnak köszönhetően fellendül a kulturális élet, beindul a festészet. Elindul a Grand Tour. Nápoly kutatni kezdi római és görög múltját.
Grand Tour
Bari mellett, Bitontóban Carlo III di Borbone legyőzi az osztrák csapatokat és elfoglalja a Nápolyi Királyság trónját (1734). Megkezdődik a Bourbonok uralma.
Ladislao di Durazzo lánytestvérére, Giovanna II di Durazzóra hagyja a trónt (1414). Giovanna kezét többen is megkérték, többek közt a szicíliai király és a magyar Zsigmond király is, de végül az osztrák királyhoz, Vilmoshoz ment hozzá. Vilmos három év múlva meghal.
Giovanna később már királynőként megy feleségül Bourbon Jakabhoz, la Marche grófjához (1415). Férje elveszi a hatalmat Johannától, elzárja a külvilágtól és helyette uralkodik. Hívei kiszabadítják Johannát, Jakab Franciaországba menekül. 1419-ben koronázzák hivatalosan királynővé Nápolyban.
Utódai nem lévén örökbefogadja az ellenkirály fiát, III. Lajost, de összekülönböznek. Így Alfonso d’Aragona királyt hívja Nápolyba, akit utódául fogad (1421). Johanna azonban őt is kitagadja és visszafogadja III. Lajost, aki hamarosan meghal. Annak testvérét, Renato herceget is örökbe fogadja és ráhagyja a trónt. 1435-ben meghal a királynő, de utódja csak 1438-tól foglalhatta el a trónt.
Rövid uralkodás után 1442-ben őt is elűzi Johanna másik fogadott fia, Alfonso I d’Aragona király. Ezzel véget ér az Anjou-uralom és Nápolyt az Aragóniaiak kezdik irányítani.
Főbb tettei Nápolyban:
A via Medináig tolja ki a városfalakat, ahol köralakban középületek és nemesi paloták épülnek
GYERMEKEI: (13 gyerek:) Martell Károly(Károly Róbert apja), Margit Valois-i grófné, Toulouse-i Szent Lajos, Roberto d’Angio, Tarantói Fülöp herceg, Aragóniai Blanka királyné, Eleonóra szicíliai királyné, Durazzói Péter (Gravina grófja), Durazzói János herceg, Rajmund Berengár (Andria hercege), Trisztán (4 évet élt), Mallorcai Mária, Beatrix (Andriai gróf felesége)
Magyarországi Árpád-házi Mária (olaszul Maria Arpad d’Ungheria) nápolyi királyné lett, mikor összeházasodott II. Sánta Károly nápolyi trónörökössel (1270). A nápolyi hatalom megszilárdítása érdekében Carlo I d’Angio, az apakirály kifundálta, hogy fiát V. István magyar király és Kun Erzsébet leányával összeházasítja, így az Anjou-ház dinasztikus kapcsolatra lép a Magyar Királysággal.
1270-ben Mária királylány díszes kísérettel és gazdag királyi hozománnyal elindul Zárába, majd az eléje küldött pompás gályákon Nápoly felé hajózik, ahol már várja jövendő férje, a jóképű és “angyali arcú”, ám kissé hibás lábú II. Sánta Károly. Megtartják fényes esküvőjüket, Mária a kelengye egyes darabjait, magyarországi emlékeit egészen haláláig őrizte, majd ezeket családja tagjaira hagyta.
Az ifjú pár a Castel dell’Ovóba költözik, később a Castel Nuovóba, mikor elkészült. Gyakran látogatnak a capuai, a foggiai, a nocerai és az avellinói váraikba is, sőt provance-i birtokukra is.
Árpád-házi Máriának a Nápolyban töltött 53 éve alatt kiemelkedő szerepe volt a nápolyi Anjou uralkodóház felvirágoztatásában. Az állami ügyekben is részt vett, különféle levelezései maradtak fent a kor nagy uralkodóival, köztük a pápával és III. Edward angol királlyal. Sőt, férje távollétében ő kormányozott. Jóban volt a nápolyi egyetemen tanító Aquinói Szent Tamással is. Rendkívüli egyéniség volt, aki példás életet élt.
Nagyon szép asszony volt, mindenki büszke volt rá Nápolyban. Szent István vérének utolsó hajtása volt. Sohasem szokta meg teljesen a nápolyi beszédet, tele szájjal, ízesen ejtette a szavakat. Tele volt kedvességgel, minden este végigcsókolta gyermekeit: Martell Károlyt, Lajost, Róbertet, a kis Fülöpöt, később a kicsiket is. Összesen 13 gyermekük született.
Első fiúkat, Martell Károlyt magyar hercegnek nevelte, magyar ruhában járatta és magyarul tanította. Neki szánta a nápolyi mellett a magyar koronát. Sajnos a herceg korán elhalálozott pestisben, gyermeke mindössze egyéves volt. A kis Károly Róbertörökölte hát a magyar trónt, hátrahagyva Nápolyt, Magyarország királyává koronázzák.
Második fiúk, Lajos a papi életet választja és belép a szerzetesrendbe. Később az egyház Toulouse-i Szent Lajos néven szentté avatja.
A nápolyi trónt harmadik fiúk, Róbert örökli meg, aki bölcs uralkodóként bizonyítja rátermettségét.
De ugyanilyen nagy gondot fordított minden egyes gyermekére és unokájára. A jövőjüket meghatározó házasságaikat nagy körültekintéssel készítette elő.
Árpád-házi Mária többmagyar emléket is hagyott Nápolyban, főképp a magyarországi szenteket szerette ábrázoltatni, melyeket még gyerekkorában, a Nyulak-szigetén lévő kolostorukban tanulmányozott nagynénjével, Árpád-házi Margittal, akit később szentté avattak. Itt, a domonkos kolostorban készült Mária húga, Erzsébet is az apácaságra. Együtt tanulmányozták az Árpád-házi ősöket, főképp a szentté avatott Istvánt, Lászlót és Imrét, valamint nagyapjának, IV. Béla királynak húgát, az 1235-ben szentté avatott Erzsébetet, aki példaképévé vált élete során.
Férje halála után (1309. május 17) Mária elvonult a klarisszák kolostorába, a Santa Maria di Donnareginába. A templom a budai Nyulak-szigetén lévő domonkos templom építészeti megoldásait másolta, Nápolyba áthelyezve. Különös tekintettel az emeleten helyet kapott apácák kórusával. A királynő itt, a kolostorban hal meg 1323-ban.
Apja, Alfonso II d’Aragona mindössze egy évet uralkodott, majd népszerűtlensége miatt lemondott fia, “Ferrandino” II d’Aragona javára, mikor a francia invázió elözönlötte Nápolyt (1495). Február 22-én a francia király belépett a Porta Capuanán csapataival a városba, Ferrandino pedig jobbnak látta Ischiára menekülni. A francia csapatok megrongálták a várost, tönkrement az Alfonso “il Magnanimo” által összegyűjtött könyvtár, sok mű megsemmisült vagy Franciaországba került.
Ferrandino a pápa és a “Szent Liga” segítségével (Milano, Velence, Németország, a Pápai Állam és Spanyolország szövetsége) júliusra visszafoglalja Nápolyt, és újra kezébe veszi a kormányzást.
Feleségül veszi Giovanna d’Aragona hercegnőt (1496), de a házasság gyermektelen marad, mert a király váratlanul megbetegszik és meghal. Ő is egy évet uralkodott csupán, 29 éves volt. A trónra apja testvére, Federico nagybácsi, vagyis Federico IV d’Aragona lépett. Az Európa-szerte híresen szép özvegye többé nem megy férjhez.
GYERMEKEI: Eleonóra, Carlo V di Spagna, Izabella, Ferdinánd, Mária, Katalin
Fiútestvére halála miatt ő lett a trónörökös apja, Ferdinando “il Cattolico” III d’Aragona után. A Habsburg-házba házasították be, Habsburg “Szép”Fülöp (Filippo “il Bello” d’Asburgo) vette el. A Habsburgok így újabb területek örököseinek mondhatták magukat Európában.
Giovanna és Szép Fülöp
Giovanna III annyira szerelmes volt a férjébe, hogy halála miatt megőrült. Hat gyermekük született. A nápolyi trónt fia, Carlo V d’Asburgo (Carlo V di Spagna) örökölte.
FELESÉGEI: 1) Izabella kasztíliai királynő 2) Foix Germána navarrai királyi hercegnő
GYERMEKEI: 1) Izabella, János, Giovanna III d’Aragona, Mária, Katalin 2) János. Házasságon kívül: Alfonz, Johanna, Mária, Mária
Ferdinando “il Cattolico” (Katolikus Ferdinand) az Aragóniai-ház örököse, nápolyi király. Ő vezette be a spanyol inkvizíciót.
Isabella di Castiglia
Titokban házasságot köt Kasztíliai Izabellával (1469). Izabellának köszönhetően megkezdődtek a felfedező utak Kolombusszal, melyek következtében Spanyolország világbirodalommá vált.
Miután Ferrante király fia, Ferrandino 29 évesen váratlanul meghal, nagybátyja Federico IV d’Aragona (Ferrante testvére) kerül a trónra. 1497 augusztusában koronázzák meg Capuában.
XII. Lajos francia király és Katolikus Ferdinánd azonban a háttérben árulásrakészültek: aláírtak egy szerződést, melyben felosztották maguk közt a Nápolyi Királyságot. Calabria és Puglia a spanyoloké lett, Campania, Abruzzo és Molise pedig a franciáké. Az egyezményre a pápa is áldását adta, aki profitált a dologból.
1500. november 11-én tehát afranciák elfoglalják az országot és Federico IV d’Aragona kénytelen volt lemondani. Álmában sem gondolta volna, hogy éppen nagybátyja (Katolikus Ferdinánd) fogja elárulni. A franciák áruló módon elfoglalták Capua városát, miközben az átadási tárgyalások folytak. Kifosztották és 7000 lakost mészároltak le. Mikor Nápolyba vonultak, már senki sem akart ellenszegülni. Az Aragóniai-ház hívei elmenekültek, Federico IV az ischiai Castello Aragonesébe ment. Megszakított minden kapcsolatot az áruló nagybácsival, viszont XII. Lajos francia királynak levelet írt, melyben emlékeztetve régi barátságukra, arra kérte, hogy hagyja meg neki Nápoly szuverenitását. A birtokok azonban már el voltak osztva. A király annyit megtett viszont, hogy Federicót nem fogolyként, hanem vendégként hívta meg Franciaországba, egy darab Anjou földet is adott neki. 3 évig élt itt, majd 52 éves korában meghalt. Vele véget ért az Aragóniai dinasztia uralma Nápolyban.
FELESÉGEI: 1) Chiaromontei Izabella tarantói hercegnő 2) Trastamarai Johanna aragón hercegnő
GYERMEKEI: 1) Alfonso II d’Aragona, Eleonóra, Federico IV d’Aragona, János, Beatrice d’Aragona, Ferenc 2) Johanna, Károly. Házasságon kívül: Mária, Johanna, Ferdinánd, Mária Cecília, Lukrécia, Henrik, Cézár, Ferdinánd, Alfonz
Ferdinando “Ferrante” I d’Aragona a nápolyi Aragóniai-ház másik nagy királya apja, Alfonso “il Magnanimo” I után.
Megvédte a várost az Anjouk többszörös támadásától. Kemény harcok árán biztosította trónját a trónkövetelők ellen. A nápolyi bárók többször is fellázadtak ellene, akik az Anjouk visszatérését támogatták volna az Aragóniai uralkodókkal szemben. Kilenc fő bárói család volt akkoriban megerősödve: a Sanseverino, a Caracciolo, az Acquaviva, a d’Aquino, a Ruffo del Balzo, a Piccolomini, a Celano, a Guevara és a Senerchia család. Ehhez jött még a feltörekvőben lévő Petrucci és Coppola báró. A bárók és az egyház összefogtak, minden módon akadályozva a király hatalmát. A Sanseverók az egyik leghatalmasabb történelmi család voltak, 300 hűbirtokkal, 40 vármegyével, 12 fejedelemséggel és 10 hercegséggel rendelkeztek, több tagjuk a Sedile di Napoli városi gyűlés tagja is volt. Roberto Sanseverino, az alapító salernói báró (aki a Sansevero Palotát is építtette a Piazza del Gesùn, 1470) még Ferrante oldalán harcolt. Fia, Antonello pedig már nyílt lázadást szított ellene, megszervezve a bárók lázadását, melyet Ferrante a Castel Nuovo nagytermében torolt meg, ahol a megrendezett békítő vacsora (mennyegző) után bezáratta az ajtókat és lefejeztette a bárókat. A bárókkal való harc 5 évig tartott.
Sala dei Baroni (Castel Nuovo)
Ferrante ezután megerősítette monarchikus hatalmát és kiterjesztette területeit. Uralkodása alatt Nápoly sok mindennel gazdagodott, melyek közül egyik legjelentősebb a carrarai márványból épült Porta Capuana, amely igazi diadalívként funkcionált.
Ferrante főbb tetteiről a Castel Nuovobronz kapuján láthatunk jeleneteket, közvetlen apja Diadalíve alatt.
Mindenekelőtt megerősítteti a városfalakat (Mura Aragonesi – Aragón falak), ami elismerésre méltó volt. Nem csak hogy előretolta a városfalakat, hanem további 22 bástyával is megerősíttette azt, melyeken őrtorony volt. A falak elé árkot ásatott. Máig fennmaradt kapuk abból az időből: Porta Capuana, Port’Alba és Porta Nolana.
Port’Alba
Igazi spanyol rész alakul ki a Castel Capuano környékén, ahol Ferrante megépítteti a Villa Poggio Realét (mai temető területén álló vadászkastély hatalmas parkkal) és a Villa Duchescát, ami a Porta Capuana és a San Pietro ad Aram templom közt állt. Mára sajnos nem maradt belőle semmi, csak a San Clemente templom, mely egykor a villához csatolt kápolna volt.
Híresen szép lánya, Aragóniai Beatrix, aki a Castel Capuanóban nevelkedett, később a magyar Mátyás király felesége lett, és magával vitte Budára a nápolyi reneszánsz kultúrát. Bővebben itt olvashattok róla.
Egyik törvénytelen fia elvette Lucrezia Borgiát, hogy megerősítsék a pápai kapcsolatokat, ám a lány bátyja, Cesare Borgia meggyilkolta őt.
Fia, Alfonso IId’Aragona herceg (későbbi utódja) elvette Francesco Sforza lányát, Ippolitát, és segített a Pazzi-féle lázadás leverésében a firenzeieknek, már húszévesen komoly katonai szerepet vállalva megerősítette a nápolyi kapcsolatokat más városokkal.
Főbb tettei Nápolyban:
Felvirágoztatja a Castel Capuanót és környékét két további másik villával és megépítteti a Porta Capuanát is (1484)
Kibővíti a város falait, és megépül az Aragón városfal (1484-94)
Kinevezi az Aragóniai-ház anyatemplomának a San Domenico Maggiorét, és megépítteti a Scalone Aragonese lépcsőket a bejárat elé (1465)
1484-94 - az új Aragón városfal építése 1484 - Porta Nolana városkapu építése 1488 - Porta Capuana kapu építése 1490-93 - Megépítteti a Castello Aragonese di Baiát
A Durazzói-ágat Carlo nagyapja, Durazzói János alapította, aki II. Anjou Sánta Károlykilencedik gyermekeként a Durazzói hercegséget kapta meg hozományul. Felesége, a később özvegyen maradt PérigordÁgnes hercegnő volt. (A pletykák szerint Artois grófjának szeretője.)
Ágnes hercegnő három fiúgyermekei egyikét, Károlyt, Lajost vagy Róbertet szánta a trónra Johanna mellé – akárcsak a Tarantói és a magyar-Anjou-házak szintén 3-3 hercegükkel versenyezve. Johannát végül Endre herceg vette el, Durazzói Károly (Carlo di Durazzo) pedig erőszakkal elveszi Johanna húgát, Máriát.
Durazzói Lajos Sanseverino Margit grófleányt kapja. Nekik egyetlen gyermekük születik, III. Durazzói Károly (olaszul CarloIII di Durazzo) herceg, akit már gyerekkorukban összeházasítanak Margit hercegnővel (Maria d’Angio és Durazzói Károly lányával). A házasságból két gyermek születik: Giovanna és Ladislao.
1370 körül, mikor az Anjou-ház mindkét ága csaknem kihalóban volt – az utódok fiatalkorban meghaltak, Johanna gyermektelen maradt, Nagy Lajosnak pedig csak leánygyermekei születtek – Lajos “elkérte” Johannától a rábízott herceget, az utolsó Anjou fiúgyermeket, hogy utódot nevelhessen belőle Visegrádon. A 25 éves Carlo herceg útra kelt, Nápolyban Johanna gondjaira bízva feleségét és gyermekeit.
1381-ben a nagy nyugati egyházszakadáskor Johannát letaszítják a trónjáról és helyette VI. Orbán pápa Nápolyba hívja Carlót, akit Lajos támogatásával Carlo III di Durazzo néven Nápoly királyává koronáznak. Röviddel utána (1382. május 22-én) Carlo – Lajos nevében -, Muro várában négy magyar zsoldossal megfojttatja Johannát, mint “férjgyilkost”.
Carlo III di Durazzo uralkodása csupán öt évig tart, trónját ezután gyermekei, először László (Ladislao di Durazzo), majd Johanna (Giovanna II di Durazzo) veszik át.
András herceg, avagy Endre (olaszul Andrea d’Ungheria) Károly Róbert magyar Anjou király és Lokietek Erzsébet házasságából született, 1327. november 30-án látta meg a napvilágot, két korán meghalt testvére és Lajos fivére (1326) után. Harmadik testvérük a később született István (1332) volt, valamint a két hercegnő: Katalin és Erzsébet.
Visegrádi vár
Testvéreivel együtt szeretetteljes nevelésben részesültek komoly tekintélyű, de vidám természetű apjuk és vallásos, erős kezű, ám számukra mindent megadó anyjuk szárnyai alatt. Endre herceg a visegrádi udvarban széleskörű tanulmányokat szerzett történelemről, lovagiasságról, vívásról. Ugyancsak a lovagi erényeket sugalmazta az Endre királyfi részére készült “Magyar Anjou legendárium” is, egy csodaszép középkori képregény. Ahol a középkori szentek legendáiból lovagi történetek bomlanak ki, amelyekben a gonosz mindig pórul jár, míg a jó diadalmaskodik. Az egyik főhős Szent László, a nagy lovagkirály volt.
A “Magyar Anjou Legendárium”
II. Sánta Károlyt Roberto d’Angio (Bölcs Róbert) követte a nápolyi trónon – mivel Károly Róbertet (a jogos örököst) Árpád-házi Mária anyakirálynő a magyarországi trónra szánta. Roberto örökösödése is problémákba ütközött, ugyanis fia, Carlo calabriai herceg fiatalon elhalálozott. Utódaiul annak két lányát Johannát, az ő halála esetén pedig Máriát jelölte ki. A két unokatestvér, Roberto és Károly Róbert megbeszélik, hogy úgy kívánják az összes nápolyi-magyar örökséget továbbvinni, illetve a közös ősök királyi székét elfoglalni, hogy gyermekeiket összeházasítják.
Lajosnak időközben megnyílt az út a lengyel trón megszerzése felé, ezért Károly Róbert Endrét vitte magával Nápolyba 1333-ban az eljegyzésre. Máriát pedig István hercegnek szánták (vagy Lajosnak).
Károly Róbert király
A mindössze hétéves Johanna eljegyezkedik tehát a hatéves Endre herceggel, és a Castel Nuovóba költözik, ahol magyar dajkája, Erzsébet, nevelője, Kistapolcsányi Miklós, valamint papi nevelője, Roberto di Mileto barát társaságában nevelkedik, mint a trón várományosa. A jegyesek a kastélyban külön udvartartást kaptak. Nagykorúvá válásukkor, 15 és 16 évesen (1342. március 31) egybekelnek, miután Endrét lovaggá ütötték.
Johanna királynő
Károly Róbert visszamegy Visegrádra és abban a biztos tudatban hal meg (1342. július 16-án), hogy fia Endre nápolyi király lesz. Roberto azonban végrendeletében (1343. január 19) csak Johannára hagyja a tróntés a koronát, férje csupán calabriai és salernói hercegi rangot kap mellette.
Bölcs Róbert halálos ágyán a két leányunokával, Johannával és Máriával
A kialakult zűrzavaros helyzetben Johanna húgát, Mariát Durazzói Károly herceg erőszakkal elveszi feleségül (1343. március 26). Ezzel megüzenve Visegrádnak, hogy sem Lajos, sem öccse, István nem kerülhet majd a trónra.
Ezután a magyar udvar is lépésre kényszerült. Kérvényezték VI. Kelemen pápától a végrendelet megsemmisítét és Endre megkoronázását, ugyanakkor Endre elfogadására szólították fel a nápolyi előkelőségeket is. A diplomáciai út mellett egyidőben Erzsébet anyakirályné is útrakelt díszkíséretével és velencei gályákon Nápolyba hajózott, hogy kivívja a koronázást. Ennek érdekében jelentős pénzmennyiséget is magával vitt (csaknem kiürítette a visegrádi királyi kincstárat), hogy lekötelezze a nápolyi udvart és megjutalmazza fia híveit. Páratlan ünnepélyességgel fogadták, és igyekeztek elaltatni anyai aggodalmát.
Lokietek Erzsébet és gyermekei: Lajos, Endre, István hercegek és a két hercegnő: Katalin és Erzsébet
Pedig Endre helyzete folyamatosan romlott az udvarban. Johanna függetleníteni akarta magát a kormányzóktól is, és egyedül kívánt uralkodni. A pápa kénytelen volt ennek gátat szabni, és helyt adni a magyarok követeléseinek, érvényteleníttette tehát a végrendeletet és bíborosát küldte Nápolyba, hogy Johanna döntéseit felülbírálja. Később, Endre halála után egy levelében utalt rá az anyakirálynő is “… mikor még Nápolyban voltam, közszájon forgott, és nekem egy előkelő személy, akit levélben nem akarok megnevezni, adta tudtomra, és világos jelek is elárulták, hogy titokban fiam halálát tervezik…” Erzsébet királynő erősen elgondolkodott, hogy hazaviszi fiát. Ám ez a kapcsolatok diplomáciai megromlásával, sőt esetleg háborúval is fenyegethetett volna. Nem volt más választása, mint aggódva hazatérni.
1344. február 2-ai levelében Kelemen pápa tudatta, hogy hozzájárul, hogy Endre felvegye a királyi címet és megkoronáztassa magát, mint Johanna férje, nem mint Nápoly törvényes örököse. Innentől megkapta és használta is az annyira várt királyi címet. A koronázást azonban elhalasztották, amíg be nem folyik a pápai kincstárba az a hatalmas összeg, amit a magyarok ajanlottak neki ezért cserébe, s amivel el is adósították magukat. (44.000 márka.)
Johanna és Endre egy miniaturán a “Biblia Angioniában”
A hatalmához görcsösen ragaszkodó udvar, a hatalom felé lopakodó tarantói és durazzói pártok, a különféle udvari klikkek mind Endre halálát akarták. Johanna királynő maga, aki már férje gyermekét hordta szíve alatt, nehezen hibáztatható a merénylet megszervezésével, maga Nagy Lajos is később Durazzói Károlyt és embereit vádolta ezzel. A herceg ugyanis a testvér, Maria d’Angio mellett nyíltan a hatalomra tört. Ezen kívül Valois Katalin tarantói hercegnő (konstantinápolyi császárné), aki fiait, Róbertet vagy Lajost akarta Johanna férjeként látni. Ő egy másik szálon ármánykodott, és alighanem be volt avatva a merénylet tervébe Katalin kegyence, Niccolò Acciaiuoli firenzei kereskedő is. De emberei voltak Johanna közelében is: Filippa da Catania, Johanna nevelőanyja és lánya, Sancia, akik az Endrétől való elhidegülésben segítettek, majd abban, hogy előbb Róbert, majd Lajos karjába vezessék a királynőt. A férfi szervező valószínűleg az ország egyik főméltósága, Charles Artois kamarás volt, aki aztán számos főúri családot és vezetői személyiséget megnyert a tervnek.
Aversa
Az előzőleg már kolostorba vonult Sancia anyakirályné 1345. július 28-án meghalt, augusztus elején pedig olyan hír érkezett Nápolyba, hogy a pápai követ már úton van az Endre koronázását elrendelő bullával. Az összeesküvőknek cselekedni kellett. Vadászatra hívták Endrét Aversába, a nyári rezidenciába, aki szeptember 18-án Johannával együtt részt is vett rajta. Egész nap űzték a vadat az ortei mezőkön. Az állapotos királyné estére holtfáradt volt. A lakoma után férjével együtt mindjárt nyugovóra is tért a közeli kolostorban (a kíséretet a kastélyban szállásolták el). Éjszaka az összeesküvők felzörgették Endrét azzal, hogy Nápolyból fontos hírek érkeztek. Mikor Endre hálóköntösében kilépett a folyosóra, az összeesküvők Charles Artois és fia, Bertrand vezetésével rávetették magukat. Vaskesztyűvel befogták a száját – ennek nyomait a hulla magán viselte -, leteperték és megfojtani igyekeztek. Endre a szoba felé akart menekülni, ahol fegyverei voltak, de a szobát félelemből – vagy ki tudja miért – bezárták a bentiek. Endre magyar dajkája, Erzsébet az ablakból segítségért kiáltozott, az ő és Endre segélykiáltásai felverték a házat, a váratlan zaj megzavarta az orgyilkosokat. Újra megragadták Endrét, a nyakára hurkot vetettek és kihurcolták a kertre nyíló erkélyre és ott felakasztották. Miután megfulladt, a kertbe dobták a holttestet, és újabb zajokat hallva elmenekültek. A dajka ezután a kertbe sietett és megtalálta ura kihűlt testét, borzalmas állapotban. A barátokkal együtt reggelig imádkoztak mellette. Ha valaki, úgy a dajka tudta az igazságot Endre meggyilkolásáról, s Johanna ártatlanságát bizonyítja, hogy továbbra is a szolgálatában maradt, soha nem gyanúsította gyilkossággal, sőt az ő “kedves Endréje” újszülött fiának, Martell Károlynak a nevelését is elvállalta, aki megszólalásig hasonlított Endrére.
Endre halála, az aversai tragédia (1345)
Johannát is értesítették a tragédiáról, aki reggelig fel se kelt, majd amikor a város népe a királynőhöz tódult, hogy a gyilkosokat követelje, Johanna csak állt előttük dermedten, holtsápadtan, még férje temetéséről sem gondoskodott, visszavonult a várba, és ott várta ki, míg az izgalom lecsillapodik, és biztonságban visszatérhet Nápolyba.
Aversa
Az aversai tragédiával a királynő, akár vétkes volt benne, akár nem, igen kínos helyzetbe került. Endre megkoronázása sosem volt ínyére, a házaspár a kulturális különbségek miatt nehezen jött ki egymással. A gyanú rá terelődött, főleg mert a visegrádi udvarból “férjgyilkos királynőnek” bélyegzik, és Lajos a következő levelet küldi neki: “A szemérmetlen élet, amelyet már előbb is folytattál, a királyi méltóság elfoglalása, a büntetés elhanyagolása és az azt követő mentegetőzés bizonyítja, hogy férjed meggyilkolásában bűnös voltál. Ezért megemlékezzél róla, hogy élnek a bűnök megbosszulói, a halhatatlan istenek. Légy egészséggel!” De a magyar udvar tehetetlen dühében ugyanúgy vádolta a durazzói és a tarantói hercegeket is anyjukkal együtt, és mindenkit, aki ellenezte vagy legalábbis nem pártolta Endre herceg trónra kerülését. Johannát viszont nem csak gyűlölték, de ha sikerült volna férgyilkosként elítéltetniük, az az ő számukra a Nápolyi trónért való harcbaszállást jelentette volna.
Nagy Lajos, Endre testvére
Endre herceg holttestét Durazzói Károly szállíttatta Nápolyba. A halottas úton – amint a Névtelen Minorita írja – “egybesereglett az egész város, és mintha saját fiát temette volna, vigasztalhatatlanul megsiratta.” Szerették a herceget. Eltemetéséről azonban a durazzói herceg is megfeledkezett, végül Orsillo Minutulo kanonok temettette el a nápolyi Duomóban, nagyatyja, Martell Károly mellé, a Szent Lajos kápolnában. Az eredeti sírfelirat elveszett, a mostanit jóval később, egy másik kanonok, Francesco Capece pótolta. Így hangzik: “Endrének, Károly Ubert (Károly Róbert), Pannónia királya fiának, a nápolyiak királyának, kit felesége, Johanna ármánya és kötele megölt, Orso Minutulo kegyessége ide helyezte, nehogy a király teteme temetetlen maradjon, és a gonosz tett az utódok előtt el legyen temetve (rejtve). Berardo fia, Francesco Capece állította e sírkövet a 19. (helyesen a 18.) évében, 1345. szeptember 17-én (helyesen 18-án) meghaltnak.”
Endre síremléke a nápolyi Duomóban
Endre herceg a történelem egyik tragikus sorsú alakja, akiről megoszlanak a vélemények. A magyar történetírás szerint “lovagias, nyílt fiatalember, akinek egyetlen hibája volt, hogy talán rosszul érezte magát a frivol környezet kényelmes világában”. Petrarca szerint “mély érzésű és édes lelkületű” volt. VI. Kelemen pápa mint “minden kellemmel és erénnyel teljes ifjút” jellemzi. Boccaccio viszont “erőszakos ifjoncnak” tartja. Úgy tűnik, jó szándékú, de gyenge jellemű ember lehetett, aki egy elvarázsolt lovagi eszmevilágban élt. Idegenül mozgott abban az országban, melynek uralkodója kívánt lenni.
Halála után az ártatlanul hullott vér megbossszultatott “a férfiak és nők, akik halálára összeesküdtek, szinte valamennyien kegyetlen halállal vesztek el.” A bosszúállást Endre testvére, Lajos király vette kézbe…
Alfonso II d’Aragona a Nápolyi Királyság egyik Aragóniai királya,“Ferrante” király fia és Mátyás királyunk feleségének, Aragóniai Beatrixnak a testvére.
Feleségül Ippolita Sforzát, Francesco Sforza milánói király lányát vette el, megerősítve a két királyság közti kapcsolatot. Apja után Alfonso II mindösszesen egy évet uralkodott, a nép nem szerette kemény intézkedései miatt, amit már apja mellett, hercegként is megmutatott. Katonai fellépései során a bárók ellen, majd a firenzei Pazzi-felkelésben nyújtott segítsége folytán is kegyetlennek mutatkozott. A nép nem szívlelte, ezért úgy döntött, lemond fia, Ferdinando II d’Aragona javára. Ezután Ischia szigetére menekült, majd a Szicíliai Királyságba utazott, és Messinában telepedett le. Mazzara kolostorát választotta lakhelyéül, itt is halt meg.
Sant’Anna dei Lombardi
A Sant’Anna dei Lombardi templomban temették el, amelynek környékén uralkodása alatt nagyméretű terjeszkedésbe kezdett, a város legnagyobb kolostoregyüttesét hozva létre. A templom a toszkánaiakkal való szoros kapcsolatról tanúskodik, bizonyítva, hogy már akkoriban firenzei kereskedők, bankárok és művészek egy kolóniája telepedett itt le Nápolyban. A művészeket a firenzei Strozzi család szponzorálta, a templom belsejét toszkán mesterek díszítették. A hely az évek alatt az Aragóniaiak kedvenc helyévé vált.
Főbb tettei Nápolyban:
Nagyméretű terjeszkedésbe kezdett a Sant’Anna dei Lombardi templom környékén, a hely az Aragóniaiak kedvenc helyévé lett. Itália legnagyobb kolostorai közé tartozott, mérete városkerületekéhez volt hasonlatos.
Ladislao di Durazzo a nápolyi Anjou-ház utolsó nagyreményű királya, aki az “il Magnanimo” (“nagylelkű”) ragadványnevet kapta. Apja magyarországi meggyilkolása után lépett trónra. Küzdelmes, nagyrészt csatatereken eltöltött élete összefonódik a pápaság kritikus időszakának történetével.
A két pápa ugyanis két jelöltet akart. Az Avignonban székelő VII. Kelemen Johanna jelöltjeit, I. Lajost és fiát, II. Lajost. A Rómában uralkodó VI. Orbán (majd később IX. Bonifác is) Carlo III di Durazzót és fiát, Ladislao di Durazzót. Az egyházszakadás miatt mindkét pápa megkoronázta saját jelöltjét, s Ladislaót egyben magyar királlyá is koronázzák Zsigmond ellenében (1403), aki visszaveszi a hatalmat, így Ladislao három hónap múlva visszatér Nápolyba és csak arra koncentrál.
Fokozatosan nyolc éven át tartó kemény küzdelemmel lassan-lassan visszahódítja a nápolyi területeket és kiszorítja az ellenséget. A törökök erősödése miatt lassan megszűnt az Anjouk balkáni befolyása, elvesztik területeiket. Ladislao megsemmisíti ellenfeleit, a Sanseverinókat, megszilárdítja hatalmát, anyját és nővérét Gaetából a Castel Nuovóba hozatja.
1403-ban feleségül veszi (pápai tanácsra) I. Jakab ciprusi király lányát, Máriát, aki másfél év múlva meghal.
Majdnem megszerzi Rómát is, szenátor lesz, ám hatalmát terjesztendő összetűzésbe kerül a pápával (VI. Orbán utódja VII. Ince lett közben), aki kiközösíti. Végül megegyeznek és Rómát a kezére játsszák. Mint Róma ura vonul be, egyértelmű célja a császári cím megszerzése és Itália egyesítése. Az erre törekvő háborúknak Ladislao halála vetett véget 1414-ben.
Támadásai elérték Firenzét, Sienát, Bolognát, Velencét, Szicíliát, Lombardiát, Genovát is. A pápa Itáliában nem tudott olyan erős Ligát szervezni, ami Ladislaót megállíthatta volna, ezért Zsigmond magyar királyhoz fordult. Egész Európa Ladislaóra figyelt. A király azonban egyik ostroma közben megbetegedett és visszatért Nápolyba. 1414-ben a Castel Nuovóban halt meg. Megmérgezték. Monumentális síremléke a nápolyi San Giovanni a Carbonara templomban van.
A görög és római korszak után, a NápolyiHercegség, majd a NápolyiKirályság következett, amit a normannok irányítottak. Utolsó királyuk, Tancredi mellett kiállt a város, az Enrico VI di Sveviával vívott harcban, de a csatát elvesztették. Kezdetét vette a Hohenstauf-dinasztia uralkodása Nápolyban, Enrico VI lett a király, aki tisztogatásokat végzett, leromboltatta a város védőfalait, és újabb erődöket építtetett a lakosság megfékezésére. A trónt fia, Federico II örökölte, aki korának legműveltebb és legszéleslátókörűbb uralkodója volt.
Federico II
Udvarában tudósokat, keresztény, arab és zsidó filozófusokat fogadott, székhelye zenei központ is volt. Federico II maga is tudott írni és jól énekelt. A “palermói reneszánsz” védelme alatt kialakult a neo-latin, már majdnem olasz költészet, és itt keletkeztek a zenekísérettel előadott canzonék is. Frigyes alapította az új Nápolyi Egyetemet (Università Federico II), ami a bolognai után a második egyetem volt, de első abban a tekintetben, hogy a király alapította, nem magánszervezet. A kormányba szánt embereket akarta itt taníttatni, a jogászokat felkészíteni az államrendszer és a törvények szabályaira, valamint kultúrát oktatni helyben, elkerülve a költséges külföldi utazásokat.
Az egyetem címere Federico II királlyal
Az oktatások a San Domenico Maggiore kolostorban zajlottak, ahol 1271-74 között Tommaso d’Aquino (Aquinói Szent Tamás) is tanította a tanulókat. A teológia mellett jogot, bölcsészettudományt, orvostudományt oktattak, később bővült asztronómia, mechanika és kereskedelmi tanszékkel.
Az Università első székhelye a San Domenico Maggiore kolostorban
Ezzel Nápolyt szellemi központtá tette, özönlöttek a tudósok, a város kikötői megteltek a tanulni vágyókkal. Fellendült a társadalmi élet, és a gazdaság is, a kereskedőknek külön raktárakat kellett már építeni a kikötőben, amit Federico II immár hat gálya befogadására tett alkalmassá. A Castel Capuanóból pedig igazi királyi rezidencia lett (1231), noha a királyi székhely még mindig Palermóban volt.
A későbbi egyetemi épület a mai MANN helyén
Halála után (1250) fiai uralkodtak. A Hohenstaufokkal szemben fellépő új hatalom, a francia Anjou-ház feltűnésekor azonban Nápoly küldöttei behódoltak Carlo I d’Angio előtt. Innentől (1266) kezdetét vette az Anjou uralom Nápolyban.
Az Anjou-uralom után az Aragóniai-házzal több mint negyedévezredre beköltözött a spanyol szellem Nápolyba. Átformálta és megadta neki mai karakterét.
Castello Aragonese, Ischia
Alfonso I d’Aragona és spanyol kormányzata magával hozta a hispán feudalizmust. A főurakra támaszkodtak, a népet megvetették, a város megtelt szerencsét kereső, követelőző spanyolokkal, akik birtokukba vették az udvari tisztségek javát.
Alfonso “il Magnanimo” d’Aragona
Alfonso “il Magnanimo” olyan udvart akart a Castel Nuovóban, ami felveszi a versenyt a firenzei Mediciek és Lorenzo “il Magnifico” palotájával. A vár bejárata feletti híres diadalívet (Arco di Trionfo di Alfonso) is ő építtette, mely a város egyik legszebb reneszánsz emléke. Az ő bevonulását ábrázolja Nápolyba.
Castel Nuovo
Valószínű nyílt lázadás tört volna ki, ha fia, Ferdinando “Ferrante” I d’Aragona nem honosít meg másféle, egészségesebb szellemet. Hosszú uralkodása alatt népszerű politikusnak bizonyult, megszerezte a köznép rokonszenvét, hozzáidomult a nápolyi kisnép lelkéhez. Sokat épített, a várost új fallal vette körbe.
Ferdinando “Ferrante” I d’Aragona
Uralkodása alatt figyelemreméltó gazdasági és művészeti fejlődésen ment keresztül a város. Olyan művészek alkottak itt, mint Jacopo Sannazaro, Lorenzo Valli és Pietro Summonte. Ő építteti a Porta Capuanát, a Villa Poggio Realét és a Villa Duchescát, amik a Castel Capuano köré rendeződve a spanyol udvar magját adják. Tipikus spanyol templomok épülnek: a Sant’Angelo a Nilo és az egész negyedet kitevő kolostorokkal rendelkező Sant’Anna dei Lombarditemplom. Ferrante megvédi a várost az Anjouk többszörös támadásától.
Sant’Anna dei Lombardi templom
Innen, a nápolyi Aragóniai-házból származott Aragóniai Beatrix, Mátyás király felesége, aki a ragyogó udvar szokásait magával hozta, és megadta a budai és a visegrádi rezidenciáknak a dél-olasz (spanyol szálakkal átszőtt) atmoszféráját. Beatrix – Mátyás halála és második házasságának meghiúsulása után – 1501-ben visszatért Nápolyba, és itt élte végig a trónváltozásokat, rokonainak pusztulását. A hagyományok szerint a “három özvegy királyné” kolostorában fejezte be sorsfordulatokban gazdag életét (1508).
Majd újból dinasztikus harcok törtek ki, Nápoly spanyol és francia vetélkedések kereszttüzébe került. Ez már az egyesült Hispánia nagy korszaka volt;Ferdinando “il Cattolico” III d’Aragona (Katolikus Ferdinand) 1503-ban felvette Nápoly királyának címét, és hadvezérét, Gonsalo Fernandez de Cordobát, azaz a “Nagy Kapitányt” küldte Nápolyba, hogy a franciabarát főnemességgel szemben – a kisnépre támaszkodva – biztosítsa az Aragón-ház uralmát. Halála után lánya, Giovanna “la Pazza” III d’Aragona veszi át a koronát, aki beházasodik a Habsburg-dinasztiába. Fia, Carlo V már mint spanyol-Habsburg uralkodó lép Nápoly trónjára. Innen számolják a Spanyol alkirályok korszakát.
Tiberio császár a Római Birodalom második császára, Augustus fogadott fia volt, latinul Tiberius, vagy ahogy Caprin nevezik: Timberio. 55 évesen került trónra, miután Augustus, elűzve vérszerinti örököseit (a botrányos életű Iulia lányát és gyermekeit), nevelt fiaként őt jelölte ki utódjául. Tiberio anyját, Liviát ugyanis 6 hónapos terhesen elhagyta a férje, és a válás másnapján feleségül ment a későbbi Augustus császárhoz, akivel együtt nevelték. Tiberio inkább hadvezér volt, a politikához nem nagyon értett, így egy erőskezű vezetőnek, Seianusnak adta át Róma politikai vezetését, ő maga pedig visszavonult Caprira. Más volt ő, mint Augustus, aki a Palatinus dombon lakott egy villában, a nemesi családok közt. Tiberio inkább elvonultan akart élni, erődszerű palotájában, Caprin. Nem gondolta, hogy Seianus elárulja és módszeresen elkezdi kiirtani a császári családot Rómában. Megmérgezte Tiberio fiát, Drusust, és elszerette a feleségét. A császár életére is fájt a foga, de mivel Caprin nagyon őrizték, nem sikerült megölnie. Hasonló okokból menekült meg Caligula is, Augustus unokája, akit Tiberio magával vitt Caprira – ő lett később az örököse is. A császár végül leleplezte és kivégeztette Seianust. De továbbra is Caprin maradt, amit mindössze kétszer hagyott el ezután.
Caprin talált életnagyságú szobra
A korabeli írások úgy írják le, mint zárkózott, elmélkedő embert, aki szeretett egyedül lenni. Talán ezért is választott lakhelyéül egy szigetet, ahol elkülönülve élhetett. Tiberiusról az a hír járta, hogy erotikus könyvtárat rendezett be, hálószobája tele volt illetlen freskókkal és szobrokkal, a palota körüli erdőkben, fürdőiben meg ninfeóiban nimfáknak és Pánnak öltöztetett fiúkkal és lányokkal szórakoztatta magát. Ezeket Róma legnagyobb pletykafészke, Caius Suetonius Tranquillus írta, tehát nem sokat adhatunk rá. Valószínűleg a történetek azért is születtek, mert ellenségei legendákat szőttek a távoli szigeten élő császárról. Babonás is volt “Az istenekkel és a vallási előírásokkal nem sokat törődött, mert az asztrológia híve volt, és meggyőződéssel vallotta, hogy minden a végzet akaratából történik. A mennydörgéstől mégis nagyon félt, mihelyt beborult az ég, mindig babérkoszorút tett a fejére, mert állítólag a babérba nem üt a mennykő.” Különös kegyetlenségéről szóló legendák, miszerint ledobatta ellenségeit a Salto di Tiberióról, már bebizonyosodtak, hogy nem igazak. (Bővebben itt)
Tacitus tesz említést róla, hogy a Caprin való tartózkodása alatt (i.sz. 26-37) 12 villát is építtetett a császár (ezekről itt), fő rezidenciája a Villa Jovis volt. Innen irányította egészen haláláig a hatalmas Római Birodalmat, ha követek, diplomaták, királyok vagy szenátorok beszélni akartak vele, Capriba kellett utazzanak.
A Villa Jovis egyik lehetséges rekonstrukciója
Caprin kívül volt egy nagy villája Sperlongában (Lazio), és Neapolisban is nyomot hagyott, a Piazza San Gaetanón lévő San Paolo Maggiore bazilika oldalán láthatunk egy kőbe vésett táblát, miszerint ő építtette ide a templomot, vagy legalábbis ennek az elődjét, amikor a városrendezést végezték új, római stílusban.
San Paolo Maggiore, Nápoly
78 évesen halt meg, Misenóban, i.sz. 37-ben. Augustus mauzóleumában temették el, Rómában.
Villáit megsemmisítették a földrengések, földcsuszamlások, egy részük – oszlopok, szobrok, mozaikok, használati tárgyak – a tengerbe zuhantak, más részüket hazahordták az emberek. Sajnos számos tárgy műkincskereskedőknél végezte, akik jó pénzt adtak a falusiaknak a szerzeményeikért. Tiberius villáin kívül fürdő-szentélyeit, vagyis ninfeóit is megtekinthetjük a szigeten, leghíresebb ezek közül a Kék Barlang. Tiberio emlékei fellelhetők még a Museo Ignazio Cerióban, a Museo Casa Rossában és a Villa San Michelében, ahol Axel Munthe mint a császár nagy rajongója gyűjtötte össze az utána maradt oszlopok, szobrok, kincsek maradékait.
Nápoly a pun háborúban visszaveri Hannibál seregeit (i.e.218), akik nem tudták bevenni a nápolyi falakat, így kénytelenek voltak meghátrálni. Róma szövetségesévé teszi Nápolyt, úgy, hogy független lehet, de elismeri Róma felsőbb hatalmát.
Pun háborúk
A rómaiak hódolói voltak az itt virágzó görög kultúrának, a kellemes éghajlatnak, a végtelen tengernek és a bőséges termésnek, amit a lávás földek ontottak magukból. Hamarosan Róma nyaralóhelyévé válik a térség, villák és luxusfürdők épülnek a Nápolyi-öbölben, főleg Baiae környékén és Ischián.
Baiae
A római arisztokrácia, a senatorok és a gazdag lovagok mind ide jártak mulatozni. A termálfürdőket elegáns sétányok kötötték össze, parkok várták a pihenni vágyókat. A baiae-i villasor folytatódott Puteoliban (Pozzuoli) Itália legnagyobb kikötőjével. Nagy előszeretettel látogatták a császári halastavakat is, ahol a morénákat nevelték a pompás ételekhez, valamint a Lucrinus Lacus-t (Lucrinói-tavat), ami osztrigatenyészetéről volt híres. “A lepénysütők kurjongatnak összevissza, a kolbászos, a cukrász meg mindenféle csemegeárus, jellegzetes hanghordozással kínálja portékáját” – írta az itt lakó Cicero. Délutánonként villáikban társas lakomákat rendeztek, zenével és felolvasásokkal mulattatták magukat. Az amfiteátrumokban versenyeket, gladiátorjátékokat és színházi előadásokat tartottak.
Folyamatosan nő Puteoli (Pozzuoli), Baiae és Misenum szerepe is, mint katonai és kereskedelmi kikötők.
A baiae-i villasor megszakítás nélkül folytatódott Puteoliban (Pozzuoli), majd Nápolyon keresztül Stabiae érintésével egészen a Sorrentói-félszigetig tartott. Mindegyik rész egyedi jelleggel rendelkezett, míg Baiae a szórakozásra vágyókat vonzotta, addig Puteoli érettebb város volt, Itália egyik legnagyobb kikötőjével és annak minden kereskedelmével. Nápoly görög város maradt a császárkorban is, az utcákon görögül beszéltek, görög öltözékben jártak. A város kulturális központ volt. Akadémiák épültek itt, számos tanár és intellektuel látogatta a várost. Zenei és költői versenyeket rendeztek, színházak működtek a városban.
Baia
Julius Caesarnak villája volt Pozzuoliban és Baiában is, a térség akkori legmodernebb fürdőhelyén. Palotája akkora volt, hogy uralta az egész térséget, egyik oldalon a tengerre nézett és Baiae öblére, másik oldalon végig belátható volt Bauli (Bacoli) és a szigetek: Procida és Ischia. A palota több szinten helyezkedett el (azon a helyen, ahol most a Castello di Baia áll), és a leírások szerint szobrokkal volt körülvéve. Többezer négyzetméterét még mindig kutatják a régészek.
Castello di Baia
Caesart követte Crassus, Pompeius és Cicero is, akik szintén villát vásároltak a környéken. Crassus villája állítólag egy mesterséges szigetre épült, ahol magas hősugár volt látható a hullámok közt a tengerben. Cicerónak pedig a Monte Nuovo helyén álló dombon, Tripergolében volt egy sokkal szerényebb, de szép villája. Még panaszkodott is leveleiben, hogy felhallani a tengerparti árusok és mulatozók ricsaját. Villa “Cumanum” vagy “Academia” néven nevezték, és termálfürdő is tartozott hozzá (Bagno di Cicerone).
Posillipo, Nápoly
BrutusnakNisidaszigetén állt a villája, itt született meg Caesar megölésének terve, i.e.44-ben. Brutus ide vonult vissza a gyilkosság után, hogy búcsút vegyen feleségétől, Porciától, aki utána öngyilkos lett.
Nisida szigete
Majd Caesar fogadott fia, Augustus kezdett uralkodni, aki szintén szerette Nápolyt, családi nyaralót tartott fent a Posillipón (Villa Pausilypon), Baiában és Sorrentóban is (Villa di Agrippa Postumo). Később egységes császári tulajdonba vonta a partszakasz villáit és igazi “palatium”-ot (előkelő császári palotát) hozott létre. Amikor i.e.29-ben először Capri szigetére lép, azonnal beleszeret. A “dolce far niente”, az “édes semmittevés” szigetének nevezi. Felajánlja érte Nápolynak a Róma tulajdonában lévő, sokkal nagyobb Ischiát.
Augustus szobra, Capri
Augustus minden idők legnagyobb császára volt, és nagy művészetkedvelő. Mecénása volt Horatiónak és Vergiliusnak is, akik szintén itt, a nápolyi földön találtak inspirációt. Horatio egyenesen “Campania felixnek” (boldog Campania) nevezi, Vergilius pedig nem csak az “Eclogákat” és az “Aeneast” írja meg itt, hanem szervesen részt vesz a város életében is. Mai napig mágusnak tartják különleges tettei és a hozzá kapcsolódó legendák miatt.
Gyönyörű villákat építenek, vízvezetéket, és termálfürdőket, az itt letelepedő Lucullus bevezeti a gasztronómia fogalmát, és híres lakomáin művészetté teszi az étkezést és a mulatást.
Terme di Neapolis
Augustus fia, Tiberio egyenesen Caprira költözik és innen irányítja a Római Birodalmat, gyakorlatilag központtá téve Nápolyt. A szigeten több villát is építtet (számszerint 12-t). A Villa Jovisba költözésének fő oka az volt, hogy rettegett a gyilkosaitól. És mivel a vár egy meredek sziklaszirt csúcsán állt, így nehezen volt megközelíthető. Végül mégis cselszövéssel ölik meg Misenóban, a kevés alkalmak egyikén, mikor elhagyta a szigetet.
Villa Jovis, Capri
A későbbi császárok is sok időt töltenek Nápolyban, Caligula, Claudius és Nero is, aki itt öleti meg Baiában cselszövést készítő anyját, sírja, a Tomba di Agrippinaa Marina Grandén található Bacoliban. Nero előszeretettel vett részt az olimpiaszerű versenyeken mind Nápolyban, mind Rómában. A nyertesek díját neki kellett felajánlani.
Tomba di Agrippina (Marina Grande Bacoli)
Vespasianus és a Flaviusok idején elkészül a Via Appia út folytatása, mely Rómától egész Nápolyig vezet. A Colosseum és a Capuai aréna után, harmadik legnagyobbként Itáliában, megépül Pozzuoliban az Anfiteatro Flavio, a Colosseum építészétől. 20.000 nézőt fogadott be színházi előadásaira és gladiátorjátékaira.
Az első görög telepesek a Magna Grecia Khalkhidiké-félszigetéről érkeztek, és Cumae-ban alapítottak várost (i.e. 750). Később tovább terjeszkedve meglátták a lehetőséget a nápolyi partszakaszban, mely jól védhető volt, kikötőre, halászatra is volt lehetőség, fekete lávás földjei pedig jól termőek voltak. Partenope (i.e. 680) városa után egy magasabb partszakaszt választottak, ahol letelepedhetnek. Megalapul az “új város”, Neapolis (i.e. 475).
Falakkal veszik körbe, hogy megvédjék a támadásoktól. Ezek a görög falak olyan híresen erősek voltak, hogy a későbbi gót és bizánci támadók semmilyen módon nem tudták bevenni. Az építkezéshez az i.e. 6-5. században a szürke tufát (tufo grigio), az i.e. 4. századtól a sárga tufát (tufogiallo) használták. A város határai akkoriban a mai Piazza Cavour – Piazza Bellini – Piazza Nicola Amore – Castel Capuano által határolt részen voltak és 8 kapuval rendelkezett. Mivel időközben ráépült az új Nápoly városa, a kincseket nehéz előásni, sokszor a beépítettség miatt lehetetlen. Hagyatkozzunk a fantáziánkra tehát, mikor elképzeljük a föld alatti világot, és hogy hogyan élhettek itt a görögök és a rómaiak. Nézzük sorban nyomaikat a városban! Rajzoltam egy térképet hozzá.
Neapolis
1. PIAZZA CAVOUR: Lépcsőzetes alakban fennmaradt falmaradvány 9,20m magasan, a Scuola Salvator Rosa épülete mellett. Tőle nem messze szintén van egy 10m magas falmaradvány.
Mura Greche di Piazza Cavour
A Caponapoli domb és a Via Anticaglia szakasz volt a görög Akropolisz, a város legmagasabb pontján, ahonnan szép kilátás nyílt a tengerre és a városra, és ahol mindig friss levegő fújt. A környéken több falszakaszt is találtak, valamint istenek szobrait: Apollo, Diana, Demetre.
2. SANT’ANIELLO A CAPONAPOLI: A templom alatt egy őskeresztény szentély és kripta maradványaira bukkantak, melyet üvegfallal borítottak, így látni lehet a templom közepén.
Sant’Aniello a Caponapoli
3. PIAZZA BELLINI: A Bellini-szobor és a kert építésekor a görög falak maradványait találták meg. Mura Greche (i.e.5-4.sz.) Az akkori járdaszint a jelenleginél 10m-rel alacsonyabban volt.
Mura Greche di Piazza Bellini
4. SAN PAOLO MAGGIORE: a templom alatt Castore e Polluce szentélyét találjuk, melyet Zeusz gyermekeinek szenteltek az I.sz.-ban. Két korintoszi oszlopát a bazilika bejárata mellé állították fel. Később Tiberio császár építette tovább (i.sz. 14-37 között), ezt őrzi a felirat is, a templom külső falán.
Tempio di Castore e PolluceKorintoszi oszlopok, San Paolo Maggiore
5. TEATRO ROMANO DI NEAPOLIS: a Decumano Superiore részen volt a színház és az Odeon. A színház nyitott volt, és Claudius császár parancsára testvéréről, Germanicusról szóló darabokat játszottak, állandó teltházzal. Népszerűségéről Seneca és Nero is említést tesz. Félkör alakú volt és 5000 fő befogadására volt felkészülve. A mellette lévő Odeon fedett volt, és zenei darabokat játszottak itt. A színház és az alatta lévő öltözők megtekinthetők a Napoli Sotterranea túra keretén belül.
Teatro Romano, a jelenlegi házak közt
6. NAPOLI SOTTERRANEA: a föld alatti túra során megnézhetjük a 40m mélységben elterülő antik görög-római vízvezetéket, mely a 70km-re lévő Serio folyóból hozta a városba a vizet, és a Piscina Mirabilisszel volt összeköttetésben (Miseno). A vízvezeték minden házba és köztéri kútba be volt kötve.
Antik vízvezeték és ciszterna, Napoli Sotterranea
7. NEAPOLIS SOTTERRATA: itt volt az agóra (vagy későbbi nevén fórum), a város társadalmi, politikai központja, ahol a szavazásokat tartották és ahol a nagy filozófusok sétálva tanítottak. Mellette állt a macellum, a piac területe, mely emeletes volt, középen kövekkel kirakott sétálóutcája volt (mint Pompeiben), és mindkét oldalon árkádos üzletek nyíltak. Itt találták meg Nápoly első pizzasütő kemencéjét!
8. SAN GREGORIO ARMENO: a bazilika alatt egykor a római Ceres temploma volt, melynek érdekessége, hogy terrakotta figurákat találtak, amiket az emberek áldozati ajándékul vittek, és a közeli kézműves árusok készítették bodegáikban. Ők a mai San Gregorio Armeno betlehemeseinek szellemi elődjei lehettek.
9. SAN GENNARO ALL’OLMO: a mai templom alatt egy őskeresztény templom maradványai.
10. SANTI FILIPPO E GIACOMO: a templom alatti részen egy római villa nyomaira bukkantak.
11. PALAZZO CORIGLIANO: jelenleg az egyetem egy előadóterme működik itt, az Aula Mura Greche, ahol a tanulók mögött, üveggel védve, az antik görög út, a Decumano Inferiore falait láthatjuk.
12. PALAZZO SANGRO DI CASACALENDA: a mai Piazza San Domenicón állt a Vesta templom.
13. SAN GIOVANNI MAGGIORE: A templom mellett egy római kori campanilét találunk, mely Junót ábrázolja.
14. SANTA CHIARA: a kolostor alatt egykor termálfürdők voltak (I.sz.)
Terme, Santa Chiara
15. SANTI APOSTOLI: a templom alatt Mercurio szentélyét találták.
16. DUOMO: a Santa Restituta alatti részben megnézhetjük az itt talált Apollo templom és domus nyomait. Egy tavernát (kocsmát) is találtak itt, a poharakból, edényekből és osztriga maradványokból azonosították. A terrakotta csövek termálfürdőkre engednek következtetni. Az érseki palotánál pedig egy 12 m hosszú antik római út került elő.
17. SAN CARMINIELLO AI MANNESI: a templomot bombatámadás semmisítette meg, felszínre hozva egy római kori domus maradványait (I.sz.). Az épület emeletes volt és alsó szintjén egy freskókkal borított terem volt, körben a szolgálók szobáival és a fűtésrendszerrel, mely az emeleti, 3 különféle hőmérsékletű termálmedencét fűtötte. Találtak egy Mitra szentélyt is, melynek freskója teljes szépségében megmaradt.
San Carminiello ai Mannesi, domus
18. CASTEL CAPUANO: a királyi vár alatt egy római kori gymnasiumot, vagyis egy testedzésre alkalmas pályát találtak.
19. PIAZZA NICOLA AMORE: a Duomo metromegálló építése hosszú évekre leállt, ugyanis egy új történelmi felfedezésre bukkantak. Megtalálták azt a Stadiont és az Augustus császárnak szentelt templomot, ahol az Olimpiai játékok elődje zajlódhatott.
20. CIPPO A FORCELLA: a város egyik legrégebbi antik kapujának maradványa, az i.e. 6.sz.-ból.
Cippo a Forcella
Neapolis tehát egyike lett a Magna Grecia egyik fővárosának. Kikötője a mediterrán térség fő kikötőjévé fejlődik. Cumea, Puteoli (Pozzuoli) városaival együtt gazdagodik és gyarapodik, felveszi a tipikus görög polisz jellegzetességeit, rácsos elrendezésű házak, decumanók (sugárutak), nyilvános épületek pl. színházak, kúriák és versenypályák.
21. PIAZZA MUNICIPIO: a metró építése során az antik kikötő maraványait találták meg itt, mely több évre leállította az építkezéseket. Eddig 5 római hajó került elő a császári időkből, 13 méterrel a mai utcaszint alatt, melyeknek rakományaiból sok mindenre lehet következtetni a kor szokásaival kapcsolatban.
Antik porto, Piazza Municipio
22) A metro Linea1 építése során talált leletekről a Stazione MUSEO metrómegállóban láthatunk egy mini kiállítást “Stazione Neapolis” címmel
Nápoly hihetelen gazdagsággal és történelemmel rendelkezik. Az ókor bölcsője volt, régészeti kincseinek feltárása még éveket vesz igénybe. Mivel a Policlinico átköltözött a város külső zónájába, felmerült a terv egy új Régészeti Park létrehozására a belvárosban, mely felszínre hozná az éppen itt elterülő Akropolisz romjait.
Dél-Olasz Dolce Vita 