Nápoly a pun háborúban visszaveri Hannibál seregeit (i.e.218), akik nem tudták bevenni a nápolyi falakat, így kénytelenek voltak meghátrálni. Róma szövetségesévé teszi Nápolyt, úgy, hogy független lehet, de elismeri Róma felsőbb hatalmát.
A rómaiak hódolói voltak az itt virágzó görög kultúrának, a kellemes éghajlatnak, a végtelen tengernek és a bőséges termésnek, amit a lávás földek ontottak magukból. Hamarosan Róma nyaralóhelyévé válik a térség, villák és luxusfürdők épülnek a Nápolyi-öbölben, főleg Baiae környékén és Ischián.
A római arisztokrácia, a senatorok és a gazdag lovagok mind ide jártak mulatozni. A termálfürdőket elegáns sétányok kötötték össze, parkok várták a pihenni vágyókat. A baiae-i villasor folytatódott Puteoliban (Pozzuoli) Itália legnagyobb kikötőjével. Nagy előszeretettel látogatták a császári halastavakat is, ahol a morénákat nevelték a pompás ételekhez, valamint a Lucrinus Lacus-t (Lucrinói-tavat), ami osztrigatenyészetéről volt híres. “A lepénysütők kurjongatnak összevissza, a kolbászos, a cukrász meg mindenféle csemegeárus, jellegzetes hanghordozással kínálja portékáját” – írta az itt lakó Cicero. Délutánonként villáikban társas lakomákat rendeztek, zenével és felolvasásokkal mulattatták magukat. Az amfiteátrumokban versenyeket, gladiátorjátékokat és színházi előadásokat tartottak.
Folyamatosan nő Puteoli (Pozzuoli), Baiae és Misenum szerepe is, mint katonai és kereskedelmi kikötők.
A baiae-i villasor megszakítás nélkül folytatódott Puteoliban (Pozzuoli), majd Nápolyon keresztül Stabiae érintésével egészen a Sorrentói-félszigetig tartott. Mindegyik rész egyedi jelleggel rendelkezett, míg Baiae a szórakozásra vágyókat vonzotta, addig Puteoli érettebb város volt, Itália egyik legnagyobb kikötőjével és annak minden kereskedelmével. Nápoly görög város maradt a császárkorban is, az utcákon görögül beszéltek, görög öltözékben jártak. A város kulturális központ volt. Akadémiák épültek itt, számos tanár és intellektuel látogatta a várost. Zenei és költői versenyeket rendeztek, színházak működtek a városban.
Julius Caesarnak villája volt Pozzuoliban és Baiában is, a térség akkori legmodernebb fürdőhelyén. Palotája akkora volt, hogy uralta az egész térséget, egyik oldalon a tengerre nézett és Baiae öblére, másik oldalon végig belátható volt Bauli (Bacoli) és a szigetek: Procida és Ischia. A palota több szinten helyezkedett el (azon a helyen, ahol most a Castello di Baia áll), és a leírások szerint szobrokkal volt körülvéve. Többezer négyzetméterét még mindig kutatják a régészek.
Caesart követte Crassus, Pompeius és Cicero is, akik szintén villát vásároltak a környéken. Crassus villája állítólag egy mesterséges szigetre épült, ahol magas hősugár volt látható a hullámok közt a tengerben. Cicerónak pedig a Monte Nuovo helyén álló dombon, Tripergolében volt egy sokkal szerényebb, de szép villája. Még panaszkodott is leveleiben, hogy felhallani a tengerparti árusok és mulatozók ricsaját. Villa “Cumanum” vagy “Academia” néven nevezték, és termálfürdő is tartozott hozzá (Bagno di Cicerone).
Brutusnak Nisida szigetén állt a villája, itt született meg Caesar megölésének terve, i.e.44-ben. Brutus ide vonult vissza a gyilkosság után, hogy búcsút vegyen feleségétől, Porciától, aki utána öngyilkos lett.
Majd Caesar fogadott fia, Augustus kezdett uralkodni, aki szintén szerette Nápolyt, családi nyaralót tartott fent a Posillipón (Villa Pausilypon), Baiában és Sorrentóban is (Villa di Agrippa Postumo). Később egységes császári tulajdonba vonta a partszakasz villáit és igazi “palatium”-ot (előkelő császári palotát) hozott létre. Amikor i.e.29-ben először Capri szigetére lép, azonnal beleszeret. A “dolce far niente”, az “édes semmittevés” szigetének nevezi. Felajánlja érte Nápolynak a Róma tulajdonában lévő, sokkal nagyobb Ischiát.
Augustus minden idők legnagyobb császára volt, és nagy művészetkedvelő. Mecénása volt Horatiónak és Vergiliusnak is, akik szintén itt, a nápolyi földön találtak inspirációt. Horatio egyenesen “Campania felixnek” (boldog Campania) nevezi, Vergilius pedig nem csak az “Eclogákat” és az “Aeneast” írja meg itt, hanem szervesen részt vesz a város életében is. Mai napig mágusnak tartják különleges tettei és a hozzá kapcsolódó legendák miatt.
Gyönyörű villákat építenek, vízvezetéket, és termálfürdőket, az itt letelepedő Lucullus bevezeti a gasztronómia fogalmát, és híres lakomáin művészetté teszi az étkezést és a mulatást.
Augustus fia, Tiberio egyenesen Caprira költözik és innen irányítja a Római Birodalmat, gyakorlatilag központtá téve Nápolyt. A szigeten több villát is építtet (számszerint 12-t). A Villa Jovisba költözésének fő oka az volt, hogy rettegett a gyilkosaitól. És mivel a vár egy meredek sziklaszirt csúcsán állt, így nehezen volt megközelíthető. Végül mégis cselszövéssel ölik meg Misenóban, a kevés alkalmak egyikén, mikor elhagyta a szigetet.
A későbbi császárok is sok időt töltenek Nápolyban, Caligula, Claudius és Nero is, aki itt öleti meg Baiában cselszövést készítő anyját, sírja, a Tomba di Agrippina a Marina Grandén található Bacoliban. Nero előszeretettel vett részt az olimpiaszerű versenyeken mind Nápolyban, mind Rómában. A nyertesek díját neki kellett felajánlani.
Vespasianus és a Flaviusok idején elkészül a Via Appia út folytatása, mely Rómától egész Nápolyig vezet. A Colosseum és a Capuai aréna után, harmadik legnagyobbként Itáliában, megépül Pozzuoliban az Anfiteatro Flavio, a Colosseum építészétől. 20.000 nézőt fogadott be színházi előadásaira és gladiátorjátékaira.
A fellendülést hanyatlás követte, miután a Vezúv kitört i.sz.79-ben, maga alá temetve Pompeit és a környék egy részét.
Dél-Olasz Dolce Vita 
2 című bejegyzés “Nápoly, a római császárok nyaralóhelye” gondolatot, hozzászólást tartalmaz