“Pane, amore e …“

Dino Risi Vittorio De Sicát, Sophia Lorent és Sorrentót választotta, hogy leforgassa “Pane, amore e …” (Kenyér, szerelem és …, 1955) című filmjét. Ezzel egycsapásra népszerűvé tette a várost, a színésznőt és a Mambót! A filmben olyan karakterek játszanak még, mint a parancsnok házvezetőnőjét alakító Caramella (Tina Pica) és Sophia udvarlója, Nicolino (Antonio Cifariello).

Helyszínek a városban, ahol forgattak:

Maresciallo Carotenuto parancsnok (Vittorio De Sica) a szerelmi csalódások után elhagyja lakhelyét, és visszatér szülőfalujába, Sorrentóba. A ház, amitől búcsúzni kényszerül – és ahol a sorozat előző két része játszódott – egy római helyszínen lett forgatva, egész pontosan Castel San Pietro Romano faluban /Piazza San Pietro 3, CASTEL SAN PIETRO ROMANO/

A parancsnok Sorrento felé a hajón máris szimpatizál egy francia turistával. A háttérben jobbra a Villa di Pollio romjai láthatók /Bagni della Regina Giovanna, SORRENTO/

Megérkezik a Marina Piccola kikötőbe, ahová Don Matteo, a Maresciallo testvére jön ki értük /Marina Piccola, SORRENTO/

A Marina Grandén játszódik a film kultikus jelenete, mikor Donna Sofia (Sophia Loren) eléjük siet egy friss hallal megrakott tállal, és arra kéri a parancsnokot, hogy hadd maradjon a házában /Marina Grande, SORRENTO/

A parancsnok elhalasztja a szigorú beszélgetést, mert rögtön megtetszik neki a szép özvegy /Marina Grande, SORRENTO/

Elfoglalja a szobát, amit Donna Violante bocsájtott a rendelkezésére. A felvételek Meta di Sorrentóban, a Palazzo Cosenzában (Villa Giuseppina) lettek elkészítve, amit a nagy építész, Luigi Vanvitelli tervezett /Via Angelo Cosenza 72/73, META DI SORRENTO/

Sofia másnap elindul, hogy beszéljen vele, közben az összes fiú utánafütyül a Marina Grandén /Marina Grande lépcsője, SORRENTO/

Eközben a parancsnok felkeresi testvérét a paplakban. Ez a templom a valóságban a Chiesa Santa Maria Vecchia, és nem Sorrentóban, hanem Seianóban áll /Via Santa Maria Vecchia, SEIANO, VICO EQUENSE/

A szemben lévő kertben, ami a Grand Hotel Angiolieri kertje, hirtelen megpillantja a francia turistát /Via Santa Maria Vecchia 2, SEIANO, VICO EQUENSE/

A híres Metai kilátóban, az SS 145 út mentén találkozik Donna Sofiával, aki tajtékzik, mert azt hallotta, hogy másnap kilakoltatják /Belvedere Punta Scutolo, META DI SORRENTO/

A parancsnok megnyutatja és egy esti randevúra hívja a Villa di Pollio Felice romjaihoz /Bagni della Regina Giovanna, SORRENTO/

Visszatérés a Marina Grandéra /Porto di Marina Grande, SORRENTO/

A parancsnok személyesen megy egykori lakásába, Donna Sofiához, ahol végül megjelenik a kilakoltató is. A ház a Marina Grandén, pontosan a Sant’Anna templom mellett áll /Marina Grande, SORRENTO/

Másnap a Maresciallo visszatér Sofiához, hogy megkérje a kezét, és ezzel elsimítsa a dolgokat. A jelenet ugyanannak a háznak a bejárata előtt, a felső kis téren játszódik /Marina Grande, SORRENTO/

Este az ünnepségre mennek a Marina Grandéra, ahol Sofia, hogy féltékennyé tegye szerelmét, Nicolinót, tüzes vörös ruhájában egy szédületes mambót lejt a parancsnokkal /Marina Grande, SORRENTO/

A Maresciallo – miután végignézi a két szerelmes cívódását – megérti a helyzetet. Belátja, hogy jobb lesz, ha feladja és megpróbálja összehozni a fiatalokat. Sofiát az ünnepségsorozatra viszi a Marina Piccolára, épp egy bárban ülnek, mikor Nicolino búcsúzni jön, felszáll a hajóra, hogy elutazzon Venezuelába /Molo di Marina Piccola, SORRENTO/

Végül a szerelmesek kibékülnek, a Maresciallo pedig ismét egyedül marad /Marina Piccola, háttérben a Villa di Pollio romjaival, SORRENTO/

A Marina Grandén, ami azóta teljesen összekötődött Sophia Loren nevével, számos emléket találunk a filmmel kapcsolatban. Emléktábla jelzi Sofia házát, a Sant’Anna templom mellett

Emlékfal a Porta di Marina Grande alatt

Képek a mambózó Sophiáról Sorrento belvárosában

Könyvek, dalok, filmek Pozzuoliról

Totò egyik híres filmje, a “47 morto che parla” (1950) egyik ikonikus jelenete a Solfatara vulkánnál játszódik. Dante és Vergilius párbeszédét játsszák el a túlvilágon.

Roberto Rossellini “Viaggio in Italia” (1954) című filmjében szintén a Solfatara volt néhány jelenet háttere Ingrid Bergmannal.

Végül egy viszonylag új filmet is forgattak a vulkánnál “Passione” (2010) címmel, John Turturro rendezésében, ahol a Solfatara szolgált háttérként az olajásóknak.

Könyvek, dalok, filmek a Campi Flegreiről

Nemcsak különleges dalairól híres a Corde Oblique, akit egy művészettörténész fiú alapított, hanem arról is, hogy a zenékhez mindig különleges tájakat választanak, például Paestum, Oplontis, Sassi di Matera, Casertavecchia és a Campi Flegrei kultikus helyei: Anfiteatro di Pozzuoli, Cuma, Averno, Piscina Mirabilis, Tempio dell’Eco di Baia vagy a Crypta Neapolitana.

Tempio dell’Eco di Baia

Guy Ritchie kémfilmje, a “The man from U.N.C.L.E.” (2015) szintén a Campi Flegrei térségében és Nápolyban lett forgatva. Olyan helyszínekkel, mint a Molo Caligoliano Pozzuoliban, a Villa Ferretti Bacoliban és a Castello di Baia. Nápolyban a Castel dell’Ovóban és a Lungomarén vettek fel jeleneteket. A film egyik főszereplője Hugh Grant!

A Campi Flegrei és Nápoly lesz a helyszíne az új Disney+ produkciónak, ami a “Uonderbois” (2023) nevet viseli. Nápoly leghíresebb legendáiról szól majd, a szirénekről, a monaciellókról és más fantázia szülte lényekről, amik keresztülszövik Nápoly életét. A főszerepre Serena Rossit választották ki és Nino D’Angelónak is jutott egy illusztris szerep. A jeleneteket itt forgatták: Galleria Borbonica Nápoly földalatti világában, a Piscina Mirabilis Bacoliban, az Anfiteatro Flavio és a Lago d’Averno Pozzuoliban.

Könyvek, dalok, filmek Bacoliról

A Casina Vanvitelliana több filmben is feltűnik, többek közt Lina Wertmüller “Ferdinando e Carolinájában” (1999) Sergio Assisivel.

Valamint a “Luca il contrabbandiere” (1980), a “Santa Lucia” (2021) és a Maria-Grazia Cucinotta főszereplésével készült “L’imbroglio nel lenzuolo” (2009) című filmekben.

“Santa Lucia” (2021)

“L’imbroglio nel lenzuolo” (2009)

Bacoliban és Misenóban forgatták a “L’amico del cuore” (1998) című filmet Vincenzo Salemme főszereplésével. A képen a Capo Miseno:

Szintén a Capo Miseno és annak világítótornya kerül főszerepbe a “Scusa ma ti chiamo amore” (2008) című film végső jelenetében, Raoul Bova és Michela Quattrociocche csókjánál.

Paolo Sorrentino híres önéletrajzi filmje, az “È stata la mano di Dio” (2021) még Oscar-díjra is jelölve volt. Egyik jelenetét Bacoliban vették fel, a Piscina Mirabilisben.

Io speriamo che me la cavo

Marcello D’Orta tanító könyvéből, az “Én, reméljük, megúszom“-ból készült film (1992). Marcello D’Orta kezdő tanárként helyettesítésre érkezik Nápolyba. Végül 3 évig marad.

Nápoly egyik legszegényebb kerületében, Corzanóban (fantázianév, valójában Secondiglianóban és Arzanóban tanított) nagy a szegénység, mindennapos a kábítószerkereskedelem. A nápolyi gyerekek egyharmada nem jár iskolába. Sokan dolgozni kényszerülnek, hogy a család ne haljon éhen.

Az új tanítónak ebben a közegben kell elérnie, hogy a gyerekeket visszacsábítsa az iskolába. Megreformálja hát a rendszert és játszva tanít, színi előadásokat rendeznek, sétákra indulnak, lazábbra veszik a tanár-diák viszonyt.

Sikerül is bandát kovácsolni az osztályból és elnyerni a gyerekek bizalmát. Sokszor még családi ügyekben is a tanító segít.

Még a kis bandafőnök, Raffaele is megtörik idővel, és hűségéről biztosítja a tanárt.

Édes kis igaz történet a nápolyi elemista diákokról és csupaszív tanárukról, Marcello D’Ortáról.

Az azóta kiadott könyvek a nápolyi gyerekek szórakoztató dolgozatairól hatalmas best sellerek lettek, így D’Orta tanárúr vágya teljesült, és felfigyeltek a mély szegénységben élő nápolyi kisgyerekekre.

A filmet rendezte: Lina Wertmüller. Főszerepben Paolo Villaggio és a gyerekek: Adriano Pantaleo (Vincenzino), Ciro Esposito (Raffaele), Maria Esposito (Rosinella), Luigi Lastorina (Totò), Mario Bianco (Nicola), Francesco Borutto (Peppinello), Anna Rita D’Anzio (Lucietta), Dario Esposito (Gennarino), Carmela Pecoraro (Tommasina), Antonio Scotto di Frega (Mimmuccio), Ivano Salazaro (Giovanni), Salvatore Terracciano (Salvatore), Marco Troncone (Giustino), Maria Troncone (Flora).

Carosello napoletano

A Carosello Napoletano (Nápolyi körhinta) Carlo Ponti egyik filmje, mely még születésének évében elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál nagydíját (1954). Természetesen felesége, Sophia Loren is játszik a filmben, olyan hírességek mellett, mint Tina Pica és Paolo Stoppa, a főszereplő.

Egy igazi nápolyi film, amiben minden benne van! Pulcinella története, aki “nem halhat meg”, ezért átadja a stafétabotot fiának, mielőtt meghal.

Halászok, matrózok, szaracénok, kalózok, mesélők és komédiások, emigrálók, szegények és sokgyerekes családok.

Varieté, Caffè Gambrinus és a nápolyi elit. Teatro San Carlo, smorfia, presepe, tamburello, tarantella… minden van, ami nápolyi.

A film a történelem korszakain is átível. A szaracénoktól és halászoktól a spanyol és francia uralmon át az angol és amerikai katonák fennhatóságáig. Háttérben a gyönyörű Nápoly, a tenger és a Vezúv, a Gambrinus és a Marechiaro.

A filmben csaknem az összes nagy nápolyi dal megszólal, mint a “Mala Femmena”, a “Comme facette mammetta”, az “O sole mio”, a “Funiculì, funiculà”, a “Santa Lucia”, az “‘O surdato ‘nnammurato” és a “Quanno spunta ‘a luna ‘a Marechiaro”.

Egy felejthetetlen és fergeteges nápolyi musical táncosokkal, hangulatos dalokkal, kosztümökkel. Sophia Loren egyik legelső sikere, ami Firenzében, Rómában és a határokon túl is elismeréseket kapott.

Neapolitan mouse

Több Disney figura is szerepelt már Nápolyban, például Donald kacsa egy képregényben.

És már tudjuk, hogy Mickey Mouse is Nápolyból származik. A Disney viszont készített egy egész részt, amit Nápolynak szentelt a Tom és Jerry-vel, “Neapolitan mouse” címmel (1954).

Tom és Jerry egy tengerjáró hajón megérkeznek Nápolyba. Ahol később összeismerkednek egy olasz kisegérrel, aki bemutatja nekik a nápolyi helyeket, ételeket és közben olaszul énekel nekik.

Láthatjuk a kikötőt, a Nápolyi-öblöt, a Vezúvot, a Castel Nuovót, a Villa Comunalét, a Galleria Umbertót (tévesen Teatro San Carlónak mondja), a Fontana del Gigantét, Nisidát és a sikátorokat.

Itt tudjátok megnézni, fantasztikus: https://youtu.be/Jv71FsFVNas

Briliáns barátnőm

Elena Ferrante bestseller könyve, melyet az HBO filmesített meg 4 évados sorazattá. Már az írónő sztorija is megér egy fejezetet, erről később itt olvashatsz majd.

A történet az 50-es évek Nápolyában játszódik, a gyártelep szegénynegyedében. A főszereplők Elena és Lila, akiknek barátsága ártatlan játékkal kezdődik.

A két lány versenyez egymással a tanulásban, majd később a szerelemben is, különös barátságuk hol eltávolodik, hol közel kerül egymáshoz. Örök szövetséget kötnek, amit sokszor nehéz betartani.

Kezdetben egyetlen világuk a telep, melynek határát nem lépik át. Majd az élet a tanulás és a házasság felé sodorja őket, útjaik különválnak. Elena viszontagságos szerelmi életét tanulással igyekszik kompenzálni, míg Lila, rendkívüli képességei ellenére, a házasságot választja a tanulás helyett.

Elena nagy szerelme, Nino Sarratore időről-időre felbukkan és bonyolítja a szálakat.

Hogy elfeledje őt, Elena elhagyja a várost.

Siker és szegénység-gazdagság váltják egymást ebben a fordulatos regényben, miközben végigkövethetjük a történelem nagy fejezeteit: a maffiacsaládok kialakulását, az iparosodást, a fasizmust, a hippi-korszakot, a nagy irpinai földrengést.

Egyik legjobb alakítást Oliviero tanárnő játssza, felejthetetlen karakter.

Ferrante nem nevezi nevén sem a negyedet, ahol laknak, se nem ír részletesen az olasz szokásokról. Ez a könyv nem tipikusan nápolyi, hanem bárhol játszódhatna, nem is a helyre helyezi a hangsúlyt, hanem az érzelmek bonyolult világára. Egyedül a nápolyi nyelvjárás ad igazi csemegét az olaszul tudó (és eredeti nyelven hallgató) nézőnek. A rendező (Saverio Costanzo) egyébként nagyon figyelt rá, hogy a színészek mindegyike a nápolyi régióból származzon.

A filmnek köszönhetően azonban felbukkannak a helyszínek: Rione Luzzatti, Gianturco negyedben (a telep – valójában Casertában forgatták, díszletekkel), Corso Umberto I, Piazza dei Martiri, Piazza Garibaldi, Piazza del Gesù és a Lungomare. Később Ischia és a Maronti strand, Ischia Ponte. Nápolyban a Bagno Elena strand, a Posillipo, San Giovanni a Teduccio, ahol Liláék éltek Enzóval. Később Pisa, Milano, Párizs, Torino, Genova, Firenze ….

A különös barátság 60 évét elmesélő történet milliókat tart lázban, és várják a most forgatott 3. és 4. évadot, illetve reménykednek a könyv folytatásában. A sorozat olyan briliánsra sikerült, mind a képek, a helyszínek és a zene tekintetében, hogy teljesen lebilincseli a nézőt. Nem csoda, a producer Paolo Sorrentino volt, a nagysikerű rendező, aki maga is nápolyi származású. A “Briliáns barátnőm nyomában” című cikkemet a nápolyi helyszínekkel ITT találjátok!