Nemcsak különleges dalairól híres a Corde Oblique, akit egy művészettörténész fiú alapított, hanem arról is, hogy a zenékhez mindig különleges tájakat választanak, például Paestum, Oplontis, Sassi di Matera, Casertavecchia és a Campi Flegrei kultikus helyei: Anfiteatro di Pozzuoli, Cuma, Averno, Piscina Mirabilis, Tempio dell’Eco di Baia vagy a Crypta Neapolitana.
Tempio dell’Eco di Baia
Guy Ritchie kémfilmje, a “The man from U.N.C.L.E.” (2015) szintén a Campi Flegrei térségében és Nápolyban lett forgatva. Olyan helyszínekkel, mint a Molo Caligoliano Pozzuoliban, a Villa Ferretti Bacoliban és a Castello di Baia. Nápolyban a Castel dell’Ovóban és a Lungomarén vettek fel jeleneteket. A film egyik főszereplője Hugh Grant!
A Campi Flegrei és Nápoly lesz a helyszíne az új Disney+ produkciónak, ami a “Uonderbois” (2023) nevet viseli. Nápoly leghíresebb legendáiról szól majd, a szirénekről, a monaciellókról és más fantázia szülte lényekről, amik keresztülszövik Nápoly életét. A főszerepre Serena Rossit választották ki és Nino D’Angelónak is jutott egy illusztris szerep. A jeleneteket itt forgatták: Galleria Borbonica Nápoly földalatti világában, a Piscina Mirabilis Bacoliban, az Anfiteatro Flavio és a Lago d’Averno Pozzuoliban.
Luciano De Crescenzo, a görög kultúra nápolyi professzora szokásos humoros és könnyed stílusával könyvet írt a filozófiáról. Anekdotázva meséli el a “vizes ember” (Thalész) és a többiek – Püthagorasz, Szókratész, Platón, Arisztotelész, Seneca és számos követőjük – gondolkodásmódját. A mű hatalmas sikerré és filozófiai segédkönyvvé vált, nem csak Nápolyban, de a magyar egyetemeken is. A görög kultúra népszerűsítéséért Athén díszpolgárává is választották.
A klasszikus filozófusokon kívül De Crescenzo a mai kor filozófusait is bemutatja, Nápoly népéből válogatva hoz szórakoztató példákat. Ugyanis Nápolyban tulajdonképpen mindenki görög, vagy inkább athéni – mondja Luciano -, és ezzel meg is magyarázza, miért nem volt soha olasz egyetlen nápolyi sem. A Volturno partjáig terjedt ugyanis a Magna Grecia egykori határa, onnan túl az etruszkok és a rómaiak éltek, akik “mind meglehetősen különböznek tőlünk, és akikkel nem mindig tudjuk megértetni magunkat”. A görög “agorizálni” szó például jól körülírja a nápolyiak jellemét, annyit tesz: “lemenni a térre, hogy megtudjuk, mi hír járja, vagyis beszélgetni, vásárolni, összefutni a haverokkal, ugyanakkor azt is jelenti, hogy az ember minden pontosabb elképzelés nélkül elmegy otthonról és addig csavarog a napon, amíg el nem érkezik az ebédidő; tehát úgy kapcsolódik ki, hogy beleolvad a gesztusokból, pillantásokból, zajokból összeálló, izzó emberi lávafolyamba. A külföldiek egyre csak ámulnak azon, hogy milyen sok helybéli sétál fel s alá az utcán. Minden harmadik lépés után megállnak, hangosan vitatkoznak, majd ismét elindulnak, hogy megint csak megálljanak. Nos, a görög filozófia sokat köszönhet a déliek eme peripatetikus, vagyis sétálgató szokásának.”
Hallunk olyan filozófusról is, aki Campaniában akart megvalósítani egy “Platonopoli” (Platónváros) nevű helyet, ami a filozófusok számára a béke szigete lett volna és ahol Platón ideális állam elképzelése szerint élhetnének.
Szó esik Epikuroszról is, aki szerint úgy érhetjük el a rendíthetetlen nyugalom állapotát (ataraxia), hogy távol tartjuk magunkat a közélettől és visszavonulunk tőle. Az ő követője volt Szirón, aki a Posillipón élt és alapított iskolát, ahová Vergilius is járt.
És hogy melyik filozófiai ághoz tartozik Luciano autószerelője, aki “Tonino már megkereste, amire szüksége van, ezért lement a tengerpartra” táblát tesz ki és lehúzza a redőnyt? Scisciò az amalfi part csavargója, aki elegáns, sznob és büszke volt annak ellenére, hogy zsebében soha nem volt egy megveszekedett líra sem? A cipőboltos Alfonso, aki szerint társadalmi feladata nem a cipő eladása, hanem az emberkéz által gyártott legtökéletesebb cipő elkészítése? Esetleg Russo úr (“a babás hapsi”), aki hisz abban, hogy a kidobott babáknak egytől egyig lelkük van? Megtudhatjátok a könyvből! Én részemről az epikurosziakkal tartok… jó lenne egy kis posillipói semmittevés!
Anthony Capella regénye az 1944-es nápolyi hadiállapotokról szól, mikor a német megszállást az angol és amerikai vette át. Főszereplője egy angol tiszt, JamesGould, akinek feladata az, hogy mindenáron meggátolja az angolok és amerikaiak házasságkötését a nápolyi lányokkal. Erre több indok is van, például elpuhítja a katonákat. Ki akarna meghalni, ha egy gyönyörű hölgy várja otthon?
James hamarosan megismerkedik a csinos Livia Pertinivel, akinek a Vezúv oldalában van egy kis osteriája (étterme). Miközben James a házasságok megakadályozásán fáradozik, Livia és családja nagy bajba kerül. Élelmiszerkészletüket elkobozzák a katonák, mondván, hogy mindent be kell szolgáltatni a katonai ellátmányba. Egyre nehezebb ételhez jutni, Livia viszont nagyon ügyesen a semmiből is varázsol valamit az asztalra.
A könyv a két fiatal egyre közelebb fűződő viszonyáról szól, miközben a háború szakadatlanul dúl, és felforgatja egész Nápolyt. Livia illatokkal és ízekkel ismerteti meg James-t és minket, olvasókat. Rengeteg olasz kifejezés, ételrecept és babona tanulható ebből a nagyon “nápolyszagúra” sikerült könyvből. Én imádtam!
A regény alapjául Norman Lewis“Naples ‘44“ című könyve szolgált. A receptek többek közt Sophia Loren “Emlékek és receptek”, valamint “Élni és szeretni” című könyveiből származnak. A történet valós eseményekre épül, kitalalált szereplőkkel, de a Zi’ Teresa és a Fiscinóban lévő étterem ma is létezik.
Marcello D’Orta pályakezdőként első munkáját Nápoly egyik legszegényebb kerületében, Secondiglianóban kapja, a kisiskolások új tanára lesz. Ebben a kerületben, amihez a Scampia negyedet is hozzácsatolták, a legnagyobb a nyomor. Tolvajbandák, kábítószerkereskedelem, melybe gyakran a kiskorúakat is bevonják. Innen kerül ki a legtöbb iskolakerülő, akiknek gyakran családjuk fennmaradásáért dolgozni kell menni.
Marcello D’Orta új tanárként elhatározza, hogy megreformálja az iskolát, annak olyannak kell lennie innentől, ahová a gyerekek nem rettegni jönnek, hanem megnyugodni, játszva tanulni – ha már otthon láthatóan sok a gond. Ezeket a gyerekeket meg akarja menteni, visszarántani a szakadék széléről, és biztonságosabb terepre helyezni. Meg kell kedveltetni velük az iskolát, fantáziájukat, kreativitásukat ki kell bontakoztatni, eljátszani a tananyagot, sokat járni a szabadba. Hamarosan a gyerekek is megkedvelik és közösséget alkotnak vele. Az iskolakerülők is visszatalálnak az osztályba.
Marcello D’Orta elhatározza, hogy a cserfes szájú és eredeti humorú nápolyi gyerekek dolgozataiból könyvet ad ki. Még az olyan kényes témákat is feszegeti, mint a szerelem, szexualitás vagy a maffia.
Néhány megjelent kötete: Io speriamo che me lo cavo (1990, Én,reméljük, megúszom), Dio ci ha creato gratis (1992, Isten ingyér teremtett bennünket), Romeo e Giulietta si sfidanzarono dal basso (1993, Rómeó alulról jegyezte el Júliát), I nonni se non ci fossero bisognerebbe inventarli (1994, Ha nem volna nagyapám, ki kéne találni), Il maestro sgarrupato: il tema della mia vita (1996, A lestrapált tanítóóó), Maradona è meglio ‘e Pelé: i bambini di Napoli giudicano il “pibe de oro” (2002), Nero napoletano: viaggio tra i misteri e le leggende di Napoli (2003), Nessun porco è signorina (2008, Disznóból nem lesz grófkisasszony), Aboliamo la scuola (2010), ‘A voce d’e creature: la Camorra nei temi dei bambini di Napoli (2012), Cuore di Napoli: viaggio sentimentale tra i vicoli e i bassi della città (2013), La Madonna fece un guaio con l’angelo (2014).
A könyvekkel hatalmas sikert ért el, sok közülük bestseller lett, belőlük filmet is forgattak “Io speriamo che me la cavo” címmel (1992). Marcello D’Orta évekkel később elhagyta Nápolyt és fájó szívvel itthagyta a gyerekeket, akikre így emlékezik: “Hogy mi lett velük? Nem tudom. Üstökösként rohantam át az életükön, de azért volt egy időszak, amikor mindennap találkoztunk, s egyikük véletlenül papának szólított.”
Bökös Borbála, fiatal magyar írónő történelmi regénye, a Chiara, második helyezett lett az Atlantic Press női regénypályázatán.
A történet Nápolyban játszódik, ahová Chiara, a mesterien kinevelt tolvajlány megérkezik. Egyetlen rokonához, Giancarlo di Volpéhoz viszik, aki a nápolyi udvarnál szolgál. Nagybátyja bevezeti a Castel Nuovo világába, és Johanna hercegnő udvarhölgye lesz. Chiara magyar felmenőkkel is rendelkezik, de jobbnak látja, ha egy szót sem szól erről az udvarban.
Még a hajón Nápoly felé megismerkedik egy fiatal fiúval, Váradi Péterrel, aki titokban szintén a nápolyi udvarba igyekszik, hogy András herceg nevelője legyen.
Különös gyilkosság történik a városban, az egyik nemesember lányát brutális módon meggyilkolják. Kezét-lábát levágják, majd visszavarrják. Szivét gondos kezekkel kiszedik. Váradi Péter, akiről kiderül, hogy a johanniták titkos lovagja, a visegrádi udvar parancsára nyomozni kezd, hogy elkapja a Beavatottat. A nyomozáshoz Chiara segítségére lesz szükség. Okos észjárására és jártasságára a királyi udvarban. A két hasonlóan ravasz és fegyverforgatásban ügyes fiatal, hol külön-külön, hol együtt ered nyomába a gyilkosnak, miközben az árva kis Chiara családra talál végre.
A regény helyszíne a Castel Nuovo, a történelmi belváros, a Piazza Mercato és a Santa Maria del Carmine templom, valamint a Nápoly alatt meghúzódó Sotterranea rész.
A fordulatokkal teli könyv mind a 381 oldalát élveztem, az utolsó 80 oldalnál majd’ kiugrott a szivem a helyéről. Lélegzetvisszafojtva olvastam. Aki kalandos, izgalmas történelmi utazásra vágyik, ne hagyja ki! Nagyon fogja élvezni és talán időről-időre újra előveszi ezt a könyvet. Az a gyanúm, hogy lesz folytatása..
Luciano De Crescenzo sajátos hangvételű könyve a Trójai háborúról íródott. A nápolyi író és történész olyan könnyed stílusban adja vissza a mitológiai történetet, hogy még a legkisebbek is megértsék, sőt, humoros részein kacagva nevetnek fel. Luciano De Crescenzo korábbi műveiből ismert humora, a Görög filozófia rendhagyó története és előadásai a görög istenek szerelmi életéről és hőstetteikről már sok nápolyi diákot megnevettettek. Ezúttal az egyik leghíresebb történetet, a Trójai háborút meséli el Helena, szerelmem, Helena (Elena, Elena, amore mio, 1991) című könyvében.
A könyvet egy betekintéssel kezdi, miszerint a nápolyi gyerekek nem indiánosdit játszottak gyerekkorukban, hanem folyton a görögök és trójaiak összecsapását játszották el, például a Villa Comunaléban, a Vittoria tér és a Cassa Armonica közötti részen. “Az említett épület földszintjén a festett üvegablakok ez alkalomból mind egy szálig oda lettek”, ahogy a 4c-sek a 4b-seket aprították fakardjukkal, kezükben a “halál Trója szülötteire” feliratú szemétládafedelekkel.
Senki sem akart a felszarvazott Menelaosz lenni – “pedig ha belegondolok, épp nekem kellett volna magamra vállalnom a hálátlan feladatot, ugyanis nemrégiben dobott egy 3a-s lány, Ceravolo Elena, akinek még a neve is megvolt hozzá, hogy eljátssza a házasságtörő asszony szerepét” – írja De Crescenzo.
Ezeknek a játékoknak az emlékére meséli el a történetet, egykori szerelmének így ajánlva: “Helena, szerelmem, Helena! Neked ajánlom ezt a könyvet, remélve, és félve is tőle, hogy találkozunk még.”
A könyvet, a magyar diákok örömére, magyarra is lefordították, így bárki elolvashatja Akhilleusz történetét, aki nevetni szeretne egy nagyot.
Roberto Saviano regénye (2006), aki felvállata, hogy feltárja a Camorra és a maffia ügyleteit, hogy nem hallgat tovább, és nem lesz belenyugvója az eseményeknek, melyek egyre több halált követelnek Nápoly környékén. Azóta Roberto házi őrizetben él, megszűnt mindenféle kapcsolata a külvilággal, nem mehet sehová, mert a casalesi maffiafőnök üzent neki, hogy ha megtalálják, számíthat a bosszúra.
Roberto Saviano, az író
A könyv úgy kezdődik, hogy az ifjú Saviano szállást akar keresni Nápolyban. A kocsmában összeismerkedik néhány alakkal, akik a szállás mellett munkát is ajánlanak neki a nápolyi kikötőben. A dokkmunkás meló mellett próbálja kitudakolni, hogy kikhez került. Kínai főnöke felajánlja neki, hogy vegyen részt egy titkos hajnali feladatban. Majd szimpatikus lesz neki a zöldfülű srác és megkéri, hogy kísérje el egy tárgyalásra. Roberto egyre több dologba lát bele.
A nápolyi kikötő üzelmei, ahonnan Európa összes terméke útnak indul. Nincs egyetlen ruha vagy cipő sem a világon, ami ne fordulna meg először itt. A legnagyobb ruhatervezők itt varratják meg kollekciójukat, majd innen indulnak különböző piacokra az eredeti és hamisított ruhák is. A szállítólevelek gyakran hiányosak vagy hamisak, mert ekkora mennyiségű árut nem lehet átvizsgálni.
Saviano lassan-lassan felderíti a nápolyi maffia szervezetét, egészen az legalsó emberektől a területek főnökéig. Scampia telepének nyomora a legjobb hely a drogok terítésére. A tökéletesen megszervezett védelem miatt a lebukás esélye nagyon kicsi. És ezt a rendőrök is tudják. A lakók pedig hallgatnak. A munkanélküliség miatt gyakran ők is segítenek.
Az “ördög vitorláinak” nevezett házak Scampiában
A különböző területek főnökei azonban összecsapnak, és véres leszámolás veszi kezdetét. A könyv tényszerű adatokkal támasztja alá az eseményeket, a maffiaperek aktáiból és a nyomozási eredményekből merít.
A maffia nem csak a drogbizniszt uralja, hanem gyakorlatilag az ország összes nagyvállalatában benne van (már a határokon túl is), a politikában pedig a megfelelő emberek megvesztegetésével könnyedén irányítják a maguk hasznára a történéseket.
A könyv döbbenetes. De tudni kell, hogy az utóbbi évek maffapereivel és kemény intézkedésekkel, bebörtönzésekkel a rendőrség szétrobbantotta a camorra egységességét. Sokat gyengülta hatalmuk és az utcai leszámolások gyakorlatilag minimálisra csökkentek.
A turizmus feltörésével a gyönyörű Nápolynak új bevételi forrása akadt, már nincs szükség feltétlen a fekete gazdaságra. Illetve nem a drog vagy a dohány a ma keresett árucikk, hanem a fogyasztási cikkek: a ruhák, cipők és a táskák. Aki Nápolyba érkezik, semmit sem érzékel ezekből a tevékenységekből vagy a maffia háttérmunkájából. Néhány területet leszámítva (pl. a Scampia negyedét), a város teljesen biztonságos. Hála többek között Savianónak, és a többi nápolyi embernek, akik összefogtak, hogy gyönyörű városukat ne ez alapján ítéljék meg.
A könyvből 10 millió példányt adtak el, 40 nyelvre fordították és film is készült belőle Toni Servillo főszereplésével (2008), ami elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál nagydíját. 2014-ben az HBO csinált hatalmas sikerű sorozatot a könyv felhasználásával (ITT).
A “Gomorra nyomában” című cikkemet, ami a sorozat kultikus helyeiről szól, ITT találjátok.
Axel Munthe svéd orvos könyve, aki Capri szigetén felépítette a Villa San Michelét.
Axel Munthe
Axel Munthe 18 évesen Capri szigetére látogat, és azonnal beleszeret. Felmászik a 777 főniciai lépcsőnAnacapriba, ahol a kis San Michele kápolna mellett egy helyi földműves épp a szőlősbirtokán ásogat. Az előásott szobrok darabjait “Roba di Timberio” (“Tiberio jószága”) felkiáltással hajigálja el. Megmutatja Munthének a nemrég talált föld alatti helyiséget is, melynek vörös falát táncoló faunok és szőlőlevelek meg virágok díszítik. Az orvos azonnal beleszeret a helybe. Megjelenik neki egy vörös köpenyes szellem, és azt jósolja, hogy évek múlva övé lesz ez a hely és pompás villát fog ide építeni. Munthe elhatározza, hogy megvásárolja a földművestől a telket. De mivel pályafutása elején tart, pénze az nincs rá. Így vissza kell térnie praxisához, hogy megszerezze a rávalót.
20. század eleji kép a Villáról
Párizsban, majd Rómában praktizál orvosként, sok évet ledolgoz, közben Capriról álmodik. Amikor megvan a pénz, elmegy megveszi a telket Anacaprin. Elkezdődnek az építkezések, de újra vissza kell térnie a rendelőjébe, hogy pénzt keressen a további munkálatokra. Már idősödni kezd, mikor Billy nevű majmával, egy mongúzzal, egy bagollyal és számtalan kutyájával együtt, az emberekből kiábrándulva visszavonul Caprira.
Munthe imádott kutyáivalA kutyák fürdetése napi tevékenység voltBilly majom bolhássza a kutyákat a kertben
Reggeltől estig ás és dolgozik a villán, imádja a földben talált kincseket. Pergolát épít, és a kis kápolnából könyvtárat.
Könyvtár és zeneszoba a kápolnában
Megmenti a sziget madárkáit a szadista szomszédtól, aki végül többszörös áron ugyan, de eladja neki a Barbarossa-hegyet. Madár rezervátumot hoz itt létre, mert imádja a madarak boldog csivitelését. Egy újabb jelenés (a vörös köpenyes szellem újra felbukkan) tudatja vele, hogy kápolnájának legszebb kilátóját egy szfinx fogja díszíteni, melyet még meg kell találnia. Később azt is pontosan megálmodja, hogy hol.
A szfinx
A könyv fantasztikus leírás az emberekről, a gazdag unatkozó arisztokráciáról, a képzelt betegekről, Munthe pszichiátriai tapasztalatairól. És anacapri barátságos népéről – akik hadban állnak az “ördögtől való” capribeliekkel -, Szent Antalról, a Villáról és az oda látogató hírességekről.
A svéd Victoria királynő a pergolák alatt
A könyv fordulópontja, hogy az örökké pozitív és tettvágyó Munthe, aki egész életét átdolgozta azért, hogy megpihenve visszavonulhasson és a villával foglalkozhasson Caprin, egyik szemére megvakul, és nem tanácsos neki a fénnyel teli házban tartózkodni. El kell tehát hagyja imádott házát, ahol a szél, a nap és a tengerzúgás az úr, ahová egész életében vágyakozott.
Halálakor még egy Caprira szóló jegyet találnak nála…
Villa San Michele ma
A Villa a doktor szobájával és könyvtárával ma is látogatható, kiállítás nyílt benne az egykori Tiberius villa szobraival. Capri legszebb képeit pedig a pergola alatt sétálva készíthetjük el.
Dél-Olasz Dolce Vita 