Lucio Dalla: Caruso

Hogyan született a mindenki által ismert “Caruso” dal? A története nagyon érdekes.

Lucio Dalla, a dal szerzője, épp Capri és Sorrento közt vitorlázott, egyik őt kísérő énekesével, mikor a motor tengelye elszakad. Vitorláztak néhány mérföldet, majd Lucio felhívta egy barátját, a Hotel Excelsior Vittoria tulajdonosát, aki a sorrentói kikötőbe vontatta őket. Amíg a csónakot javították, barátja felajánlotta neki a szálloda azon lakosztályát (ma “Suite Caruso” a neve), ahol a híres Enrico Caruso operaénekes töltötte életének utolsó időszakát. Luciót magával ragadták az érzelmek, még a zongora is ott állt, melyen a nagy tenor játszott. Még aznap este elment a “La Scogliera” bárba, ahol a barista elmondta, hogy a nagynénje volt Caruso szobalánya. Tőle tudta meg a romantikus történetet, miszerint az operaénekes, akinek mellhártyagyulladás következtében megoperálták bal tüdejét, lábadozás közben szenvedélyesen beleszeretett egy fiatal lányba, akinek énekórákat adott. Amikor érezte, hogy itt a vége, és meg fog halni (ez nem teljesen igaz, mert Caruso Nápolyban halt meg, a Hotel Vesuvióban, miközben Rómába utazott volna újabb kezelésre), kivitette a zongorát a teraszra, és olyan hangosan kezdett énekelni, hogy az egész Sorrentói-öbölben hallani lehetett. Lucio Dalla megihletődött a történet által, és ugyanazon a teraszon ülve, még aznap este megszületett a dal, amit a történet inspirált.

“Qui dove il mare luccica
E tira forte il vento
Su una vecchia terrazza
Davanti al Golfo di Surriento
Un uomo abbraccia una ragazza
Dopo che aveva pianto
Poi si schiarisce la voce
E ricomincia il canto

Te voglio bene assaje
Ma tanto tanto bene sai
È una catena ormai
Che scioglie il sangue dint’ ‘e ‘vvene sai

Vide le luci in mezzo al mare
Pensò alle notti là in America
Ma erano solo le lampare
Nella bianca scia di un’elica
Sentì il dolore nella musica
Si alzò dal pianoforte
Ma quando vide la luna uscire da una nuvola
Gli sembrò più dolce anche la morte
Guardò negli occhi la ragazza
Quelli occhi verdi come il mare
Poi all’improvviso uscì una lacrima
E lui credette di affogare

Te voglio bene assaje
Ma tanto tanto bene sai
È una catena ormai
Che scioglie il sangue dint’…”

Vagyis a Sorrentói-öbölben, ahol csillog a tenger és fúj a szél, egy régi teraszon egy férfi átölel egy lányt, miután sírt. Aztán megköszörüli a torkát és elkezdi a dalát. “Annyira szeretlek, annyira nagyon. Ez egy olyan kötődés, ami megolvasztja véremet belül.” Nézte a tengert és az amerikai éjszakákra gondolt, beindult egy kis motoros hajó és ő felállt a zongorától. Nézte a Holdat, majd a lány zöld szemeibe nézett, amik olyanok voltak, mint a tenger. Kicsordult egy könnycsepp, de próbálta elnyelni. Az operában megjátszhatják magukat, de egy szempár, ami ilyen közelről és ilyen igazul néz rád, azoktól elfelejted a szavakat. És minden kicsivé vált, még azok az éjszakák is Amerikában. Megfordult és látta az életét, igen, az élet hamarosan véget ér, de nem törődött vele, sőt, boldognak érezte magát és újra énekelni kezdte a dalát…. “Te voglio bene assaje…”

Lucio Dalla valószínűleg maga sem gondolta, hogy dala, melyet az az este ihletett a sorrentói teraszon, az olasz és nápolyi dalok klasszikusává válik.

1986-ban publikálta, azonnal hatalmas sikert aratott. A “Carusót” azóta rengetegen elénekelték hatalmas sikerrel, többek közt Luciano Pavarotti (az első pop szám volt, amit elénekelt), Andrea Bocelli, Al Bano, a Ricchi e Poveri, Pino Daniele, Julio Iglesias és sokan mások.

Ma a 10 leghíresebb olasz dal listáján másodikként tartják számon, a Domenico Modugno által írt “Volare” után.